Ismét egy buli, ismét egy fergeteges pörgés volt. Megkockáztatom, hogy ez volt a már említett  srácok első olyan Rocktogon béli fellépése, ahol teltház előtt játszottak. Nos igen, Rocktogon... Talán most inkább nem is koncert beszámolót fogok írni, hisz mit is írhatnék; csak a szokásost, ami a lehetőségekhez képest adott volt: Jó koncert volt, profi munkával.

Inkább a Rocktogonon van a hangsúly most, mely viszont ideális csapdája azoknak akik jószerint kezdőként lépnek fel ott. A hely, amely pompás arra, hogy az egyébként tehetséges bandák fellépéseit vagy épp emberi méltóságát a béka segge alá nyomkodja le. A Rocktogon vendégszeretetéhez  mint előadó művész, anno nekem is volt "szerencsém" a legutóbbi és azelőtti II-III Manson Club alkalmából Linda Daemonnal... Lényegébe elvették az energiaitalaim, és közölték, hogy kuss. Oké...

Aki elsőre lépne fel ott, vagy mondjuk még nem volt eme helyen, egy kis ismertető nem árt. De azoknak se, akik mondjuk rendszeresen járnak oda, csak épp nem szúr nekik szemet pár dolog, vagy épp szemet szúr csak maguk sem tudják részegségükben, mi nem stimmel eme helyen. Mert valami nagyon nem.....

Szóval kezdetnek mit is írhatnék mint olykori ott fellépő: Kicsi a szinpad, középsávban még fejet is be lehet verni a plafonba (pláne magastalpúban), a légkondicionáló rendszer pedig felér egy svéd szauna klímaberendezésével. (Szerintem a hátsó részen még sutyiba kályhába is tüzelnek, hogy még melegebb legyen) Ez nyáron kiváltképp kibírhatatlan, legalábbis nehéz, pláne egy darkosnak, aki talpig feketében van. Szóval mi magunk is, és jópáran húztuk a smink csíkot magunk után, úgy csöpögött le a benti 40 fokban rólunk. A képeket nézve majd mindenki úgy is nézze, nem vizespóló verseny volt, csupán ennyire izzadt mindenki. Ez nyilván a hangulat részéhez tartozik a szervezők szerint.

No sebaj. Klíma ide, klíma oda, az ember mégiscsak magára a koncertre jön, ha nem is ingyen szaunázni. A hangtechnikát illetően azonban ez is érdekesen sült el: a Wet Lips hangosítása enyhén szólva is gyatra volt. A basszusból alig lehetett hallani valamit, míg Shaza a billentyűs meg épp magát nem hallotta a fülhalgatón, s csak a szerencsén múlott, hogy mindig pontosan be tudott lépni. A gitárokat illetően egyes számoknál az embernek unplugged beütése volt, ami olyan számok esetében mint a Deathstars: Blietzkrieg című feldolgozás, elég siralmas. Bár azért tény, hogy egyedien szólt az egész, legalább is szerintem.

Az utánuk játszó Dr.Melancholia valamelyest jobban járt, bár a hangosítással itt is akadt némi probléma. A show mellesleg ezúttal sem maradt el botrány nélkül, most azonban szívhezszólóbban mint valaha: A Te vagy című szám közben Christina Bin Laden összeesett a szinpadon... Ezúttal nem show elem volt ez, avagy a szokásos - sokkalinkább az az érzés amiről a szám magáról szól. És akiről szól...  Aki a legelső sorban is vele együtt sírt a szám közben... A megzuhanás mellesleg urrá lett többeken, az elsősorokban többen is ugyanúgy elsírták magukat - kinek épp mi jutott eszébe, melyik elveszített örök kedvese. Szóval egyfajta sírás hullám tört ki, ahogyan én észrevettem azt az oldalmezőnyben állva. Tényleg megható volt. Bevallom, nemhittem volna, hogy valaha is lesz ilyen áthatóan érzelmes pillanata egyetlen Dr.Melancholia koncertnek sem. Christinát végül felsegítették a földről, és minden erejét összeszedve próbálta leadni a hátralévő részt a koncertből - ami ahozképest korrektre sikeredett, bár irtózatos fájdalom sugárzott végig belőle. 

Hát. Valahogyan ezt is megéltük. Mindenesetre tényleg teltház volt, azt kell mondani. Köszönet hát azon blog olvasóimnak kik vették a fáradságot és eljöttek erre a bulira - elnézést ha adott illetőkkel nem beszéltem huzamosabb ideig, akik odajöttek hozzám, üdvözölni. Ide oda rohangásztam, tudom. De majd egyszer tartok itthon teazsúrt a kedves olvasóknak, akkor majd lehet interaktívkodni. 

Kanyar vissza a Rocktogonhoz...: A kedves biztonsági őrök kedvelt szokása a fellépő együttesek sittes betörőként kezelése. Így került sor arra, hogy mind a két fellépő zenekar személyes holmijait módszeresen átkutassák, hátha találnak benne kalasnyikovot, UB35-ös aknavetőt, vagy egyéb veszélyes holmikat, netán gonosz és aljas módon behozott alkoholt, amit aztán hú de tilos. Még művészeknek se. A szegény Wet Lips együttes - mint mint minden jóérzésű ember, és mellesleg kik már megjárták a hadak útját - erre persze nem gondolt, és 'galád szemét undorító módon' be mert hozni egy üveg vodkát. "Hát hogyképzelik ezt mégis??! Tessék azt ám kifizetni!! Nem, nemelég hogy egyszer már megvették azt egy boltba, fizessék ki mégegyszer a faRocktogonnak..." Hát... Erre nem lehet nagyon szavakat találni az ilyenfajta kicsinyeskedésekre. A dolog már ott kezdődik hogy 'pay to play' - vagyis fizess, hogy játsz... Magyarán ők fizettek azért, hogy felléphessenek, és kockáztattak egy jókorát, hátha bejön majd az eladott jegyekből a befektetett pénz - szerintem amúgy bejött de a történet szempontjából lényegtelen. Az már kevésbé, hogy ezek után még ilyen kicsinyeskedésekkel próbál önbíráskodni a Rocktogon vezetősége, hátha lesz olyan ügyes, hogy valamelyik elvetemült gazember zenész táskájában talál egy becsempészett sört. Ilyenkor ha találnak, persze úgy érzik magukat mint az Oceans Eleven című filmben a főszereplők miután megfogták az isten lábát. Egyszóval ez röhej. Én csak azt mondom, egyrészt ehez egy együttesnek joga van. Másrészről meg ne csodálkozzon a vezetőség se rajta, hamár egyszer zafír-gyémántkő áron adja az italait a bárpultnál. 

Nem szép dolog az anti-reklám, de immár sokadszorra levonva a konzekvenciákat (sajátmagam, ismerőseim, és most a WL és DRM példájának okáért) nem ajánlom egyetlen együttesnek sem ezt a helyet, mint fellépő hely. Hacsak nem akarják, hogy jól le legyenek húzva, rajongóikat zaklassák kidobóik, avagy szeretnek 300 forintért 2 deci ásványvizet inni, vagy épp szaunázni egy jót odabent. 

Tudnivaló, hogy egyre kevesebb az underground szórakozóhely az országban. De még szerintem ez sem indok arra, hogy valaki elcsessze akár egyetlen estéjét is eme helyen, melynek neve: Rocktogon. 

Kaptok viszont képes mesekönyvet:  

Alakul a molekula

 Wet Lips in action

Teltház mindvégig

Szokatlan látvány: 'Sieg heil' VS dark buli

Dr Melancholia on stage

Dr Melancholia: Te vagy live...

Dan, én, Chris

Dark wave - afterbuli Hősök terén.

Ezt meg csak úgy unalmamban fotóztam ma estefelé. Na.  

*