Mi a bajom a vallásokkal?

Úgy érzem elkerülhetetlen volt, hogy előbb utóbb ne írjak a vallás-kérdésről, mint kritika itt. Csoda tán, hogy eddig ez még nem is került itt szóba, csak max felületesen a blogomon. Mielőtt nekilátnék az osztásnak, előljáróban jegyzem meg, hogy római katulikus vallású vagyok, jó ideig ezt a nevelést is kaptam, és részesültem ez egyház 'szentségeivel', bérmákozásig bezárólag (sic!), ergó nem egy fellengzős és vallás-anyázda következik kívűlálló szemszögből, hanem átélt és olvasott, tanult és egykor még ezeket el is ismerő által írt kritika. Vagy vélemény. Vagy mi.

Az egészet áttekintve előszöris a legjobb szinoníma a vallásra a birka-izmus, ezt a hipotézist minden bekezdés után odatettem, egyénien a témához illően szimbolizálva a helyzetet. A vallás maga számomra előljáróban egy putri ól, nagyfeszültségű áramos ketreccel körbevéve, amibe belül bégető birkák vannak bezárva. Odabent irtják egymást, és eszméket szőnek. Nos. Lehet választani, mert ki lehet törni ebből a ketrecből - mint ahogy azt én is tettem.

Tehát vallás. Azért annyira remélem van mindenki művelt hogy ezt ne kelljen bőven kifejteni. Röviden azért annyit mi ez: Egy evilághoz képest felsőbbrendűnek mondott 'irányító' alá való önmagunk rendelése. A vallás az emberiség kultúrájának egyik területe vagy megjelenési formája. Amint a kultúrák hasonlítanak és eltérnek egymástól, a vallás is magán hordozza ezeket a jellegzetességeket. A vallásokban megfigyelhetünk általánosságban szinte mindig előforduló jelenségeket. A vallás lényege az utókor számára: régebben leszögezett (és javarészt kitalált, legenda szerű koholmányok) alapjain, mint amolyan betartandó törvényeket követendő életmód, szigorú protokollal - vallásonként változóan. A vallásos ember egy ketrecbe zárt birka, szigorú szabályzattal.  

De miért is rossz ez? Mi ebben a kivetni való? Miért szánalmas ezek alapján élni ma? Az elején maradva még az előbbiek alapján tehát: Vallásosnak nevezzük az embert, aki a vallás tanait igazságként, valóságként elfogadja, még akkoris ha arra egy francos kézzelfogható bizonyíték nincs, mitöbb ellentmond a világ minden létező szabályának, mind fizikai, mind egyébb értelemben. A vallásos ember tehát birka. Nem lát, nem hall, nem hallja meg a külvilág zaját, számára csak a leírt szabály létezik, és szembeszállni elveivel felesleges. Számára csak ez az egyetlen létezik, ez irányítja életét, és ennek tudatában él, pontosabban szólva HAL. Az összes vallás közös jellemzője a halálra való készülés, mint életmód. Egy halálcentrikus filozófia tehát ez, mely leegyszerűsítve ezen alapszik: "Élj úgy, hogy reszkess minden pillanatodban, ha eljön az itélet órája és teremtőd elé kell állnod. Merrrrt ha nem tartod be a törvényeink, akkor aztán tüzes vasat dugnak a seggedbe a túlvilágon." Zsaroláson alapuló kötelező és emberekre ráerőltető életforma ez, mely rengeteg millió ember életét tönkretette, és tántorította el attól, hogy valóban önkifejezőek legyenek. A vallásos emberek sorába beállni felér egy ön-eldobással, mert onnantól nem SAJÁT értékrendeink lesznek az elsők és legfontosabbak, hanem egy szabályzathoz kötöttekéi. A vallás az az önkifejezés és -ha úgytetszik- a művészet örök cenzora is egyben. Az igazi művész önkifejező. Nincs szabályhoz kötve, és saját álmait valósítja meg. Nem Jézuskáét, meg épp Buddháét, vagy Mohamedét, hanem a sajátját. A vallásos ember tehát egy akarat nélküli birka tehát, láncra verve.

A vallásos ember gyenge szar. Nincs saját akarata, és tetteinek sincsenek számára saját súlyai. Minden Isten műve számára. Ha jó történik vele akkor azt Isten műveként éli meg (nem saját sikereként), ha rossz azt a Gonosz műveként (és véletlen se tekint magába, hogy akkor "talán esetleg lehet, hogy fasz voltam") A vallásos embernek ezáltal lelkiismerete sincs - és hiába tagadják hogy 'dehogyisnem' - a francot van. A vallásos ember számára Isten van a középpontban, ha az élete rossz, akkor abban keresi a hibát hogy "nem tökéletes Istennel való kapcsolata", ezáltal valami csúnya gonosz büntetés elszenvedője épp... A vallásos ember rettegve fél a haláltól, és majdbeszarásába' kénytelen valamibe kapaszkodni, ami reménnyel tölti el, hogy csak múló rémálom a világ. A vallásos ember egy beszari bégető birka, aki akarat nélkül legeli egésznap a szalmát, amit az általa kitalált gazdája (Istenek) elészórnak.    

A vallás mint diktatúra: Rengeteg művészt, akik bűne csak az volt, hogy saját értékrendeiken belűl alkottak (festőt, szobrászt, vallást megcáfoló filozófust, és egyébb alkotót) kínoztak halálra annó az egyház nevében, és rengeteg művész volt titkon ateista, hogy elkerülje ezt. További népirtásokat is elkövetett minden egyes vallás forma az évezredek során a saját nevében (keresztes hadjáratok, kávol-keleti tömegmészárlások, Isten nevében elkövetett népirtások...stb) A vallás fentmaradása csak annak köszönhető, hogy évezredeken keresztül tendencia volt, hogy generációról generációra ráerőltessék szülők gyerekeikre a dogmákat, és diktatórikus eszméket - 'aki nincs velünk az ellenünk van - aki nem hisz ebben és abban, az gusztustalan emberszámba nem vehető lény' - A vallás egyik másik leggusztustalanabb jellegzetessége, hogy kisajátítja az alapvető emberi erényeket: Szeretet, becsületesség, mértékletesség, hűség, és alapvető erkölcsi normák -az hogy valaki pl nem lop, vagy épp nem gyilkol. Ezeket aztán szépen lelopkodva törvényekbe foglalja - vallásonként eltérő megfogalmazásban. És aki az adott vallástól onnantól ellentmond, az álláspontjuk szerint már csakis eme emberi erények ellenkezőjét képviselő gyűlölködő, hamis, igaztalan, gyilkos, tolvaj, és gonosz - szörnyeteg lehet. Akit aztán ki kell közösíteni - régebbi korokban meg akár halálra is itélni.  Nos. Ez lenne az a bizonyos "jó" és felettébb magasztos eszme lényegében, amiért élni és halni kell?  Mindez bizonyítatlanul, és javarészt kitalált tanmesékből fakadó - néha már röhejes - tanításokból és eszmekönyvekből magolt - és aztán még többszörösen átgyúrt, kiforgatott életforma. A vallásos ember kibaszott bégető birka a mezőn, szalmával betömött pofával.  

A vallásos ember ugyanis ráadásban olyan hülye, hogy saját igazát is elferdítette az évszázadok során. Időközben rendszeresen 'véletlen' előkerült egy új Biblia, szentírás, vagy épp egy új buddhista dogma, az adott kornak épp megfelelő (pl kevésbé szigorú) újranyomott törvényekkel. Még a saját eszméit sem képesek követni rendszeresen. Nos persze ez evidens. Mivel Isten nem létezik. Legalább is ennek kézzelfogható magyarázatát még a büdös életben semvoltak képesek igazolni - ezérthát jobb híján rangszerű sorolások szerint vezetőket választanak ki maguk közül: pápák, püspökök, papok, vagy épp lámák, szerzetesek. Ezeket a vallásos ember pedig köteles áhítattal csodálni és felsőbbrendűként kezelni - mégha az adott illető egy hatalmas nagy primitív, vagy elvakult, avagy épp tömegmészárló-mániás fasz. Vagy mondjuk pedofil - mint napjainkban sokszor.... A 'kiválasztott' vezetőket azonban mégis tisztelniük kell egy vallásos embernek. Pedig ugyanolyan földi halandók, csak épp felsőbbrendüeknek érzik magukat: Ők a vallásosság terjesztői, Ők formálták (formálják) a vallást évezredek óta is.  A vallásos ember újfent birka. Birka, hisz ebben is ellentmond saját magának. A legtöbb vallásban egységesen le van szögezve, hogy minden embertársat ugyanúgy kell tisztelni, és bálványimádat szerűségnek minősül, ha kiválasztottakat nevezünk meg magunk közül. A vallásos ember mégis ilyen hülye: mégis pápát választ és sírva borul le előtte, ha az -egy trottyos vénember- megjelenik valami erkélyen, és integet pár sort. Bálványimádóként zokognak érte öregasszonyok és emberek milliói, akármit is tesz. Ugyanez a dalai lámával, akinek kézérintéséért napokat is sorba állnak hívek. A papoknak is kiváltságos tisztelet jár persze - középkorban pláne - de jelenben is. A pap az bármit mond, az úgy van. Ha egyszer majd aztmondja: "húzzátok a fitymátokat a fejetekre fiacskáim" akkor másnap majd meglássátok, az összes keresztény a fejére húzott faszával fog mászálni az utcán - végletesen képi hatást keltve pl. Mert a vallásban sosincs kérdőjelezhetőség, ez alap... Mint említve lett, nincs visszakérdezés, vagy érvelés - csupán beállás a sorba és egy elfogadott értékred vakon követése. Dehogy még ennek is képesek ellentmondani....: Isteni felsőbbrendűség szintre avandzsálnak embereket önmaguk közül. A leggroteszkebb dolog pedig, mikor szentmiséken úrfelmutatáskor feltartják az oltári szentséget (egy ezüst serleg általában) és az egész templomi nép köteles ilyenkor leborulni a földre. Bálványimádás?? Igaz hogy elveikben ez egyenlő a halálbüntetéssel - de áhh ez végtére mindegy most...(most akkor mivan???) Mondjuk ellent önmagunknak jusztis. És boruljunk le egy ezüst csésze előtt.... A vallásos ember egy buta és önmagának is hazudó birka, aki azt se tudja mit akar az ellentmondásaival.

Ezek a pápák, s papok, vagy rabbik,  lámák, és akár tanítók az évezredek során azonban még odáig is elmerészkedtek - köszönhetően a sok elvakult primitív vallásos támogatók általi felsőbbrendű ember kasztba helyezett lubickolásukban, és tejhatalom élvezésben - hogy "Isteni" törvények mellett saját törvényeket is kitaláltak. A feljebb említett alap emberi erkölcsök kisajátítása mellett ugyanis még PLUSSZBAN dogmasztikus és természetellenes törvényeket (etiketteket) is kitaláltak és azt is betették a kalapba - hogy aki azt megszegi az takaroggyék. Például a szexet, mint a világ legszebb és legcsodálatosabb dolgát a bűn kategóriába betenni.  Rengeteg ember lelte kínhalálát annak idején - nőknél sokáig alap volt a csiklócsonkítás is gyerekkorban - hogy véletlenül sem legyen élvezetes a szex sosem, férfiaknál meg... Sejtheti mindenki. A jó kurvaanyjukat hát. Pár impotens vén barom találta ki ezeket természetesen, de nem pusztán az ő hibájuk hanem az egész vallásé, és azok idióta követőié is, hogy évezredeken keresztül fentmaradt ez - és még a jelenben is él a dolog. Bűntudatot generálnak azokban akik a világ legszebb örömét, a szexet élvezik. Természetes persze, hogy nyilván nem az utcán kekk kefélni, buszmegállók kukájának támaszkodva - alap ugye - de a privát magánjellegű hálószobában tartandó szex is bűn értékrendük szerint. Hacsak nincs az 'házassággal' megpecsételve... A házasság lényegében meg: Egy egész életre odaadni magunkat valakinek, akit ha időközben már nem szeretünk annyira, vagy épp időközben elborult idiótáva vadálattá válik, akkor is tilos ám otthagyni őt - a vallás értelmében. Persze lényegében ez is 'isten színe előtt köttetik', ezért is tilos hát ennek ellenszegülni. A vallásos ember egy vágtázó kamikázé birka a betonfal felé.

A tiszteletről. A vallásos ember általában önmagán, és önnön értékrendjén kívül senkit sem tisztel. Utálja, és lenézi azokat, aki nem tartotozik közéjük, vagy legalább is próbál ellentmondani az elfogadhatatlan érveik sokaságainak. A racionalizmus meg sem hallja, csak a saját feje után megy, mint faltörő kos a fotocellás ajtónak kb... A vallásos embernél a (z általában tiltott) gyűlölet, és gyűlölködés legitimálva van tehát abban az esetben, ha a másik fél nem vallásos. Ez az ember ki van rekesztve, és ki van nézve onnatól kezdve. (Mind keresztényeknél, mind zsidóknál, buddhistáknál elfogadott alap, hogy kibucot alkotnak, s az azon kivül esőeket jó messzire kerülik, és kibeszélik a hátuk mögött) A tiszteletről, másik elfogadásáról olyannak amilyen - és hiába törvény ez a legtöbb vallásban - megfeledkeznek, és kiszórják maguk közül. Évezredes hagyomány ez, de még működik ma is módjával. A vallás még a politikába is beférkőzött az évszázadok során, így még ott is mérgez, és ott is a túlmenő gyűlölködésen kívül nem szít mást. Rengeteg háborút "köszönhetünk" napjainkban is a vallásnak. A vallás egy képmutató demagóg ideológia, amely szeretet sugárzás látszatát kelti, valójában azonban egy gyűlölet generáló, bűntudatot gerjesztő, és kirekesztő életforma, kötelező jelleggel. A vallásos ember egy pofátlan és szemtelen birka, aki a másik szalmáját is leköpi ha az nem tetszik neki.

És akkor itt térnék rá most magamra, hisz ezt saját bőrömön tapasztalom nap mint nap. Csak mert elütök az átlagtól pl, én már mindenfélének ki vagyok kiáltva. Rossznak, gonosznak, mert nem vagyok az intézmény soraiban. Ez persze remek, de ezenkívül esetemben sztereotípiákat, és kitalált baromságokat is rám agitál a legtöbb keresztény. Hogy én "sátánista" vagyok például. Sok eset van hogy ezt a fejemhez vágják, csak mert mondjuk feketébe járok mindig, vagy mert mondjuk kifestem magam olyanfajtára, amiről nekik az ördög (sic!) ugrik be, mint egy kitalált rémkép. Én próbáltam / próbálom tiszteletben tartani a vallásos emberek véleményét, jobbanszólva legalábbis keresztülnézni  rajta. Ők kezdték a háborúzást felém azonban jellemzően. Egy idő után pedig rá is untam ezáltal, hogy "tiszteljem" azt, hogy valaki miben hisz, vagy hisz e egyáltalán. És ez a jó pukkasztás feléjük ha úgy fogjuk fel, higyjenek csak amit akarnak akkor hát rólam - így legalább mégjobban utálni fognak akkor - én meg cserébe őket nézem szarba. Mert én igazságos birka vagyok!! Sőt egy szelíd őz vagyok a sok agresszor birka között!

Mert jöjjön hát az igazság pillanata: bármi is jött le eddigi írásomból, nem vagyok sátánista!!! Azt is ugyanolyan röhejes, kitalált, dogmatikus, törvényeket kisajátító, kirekesztő gyűlöletgeneráló szarnak tartom, mint az összes többi vallást. A sátánizmust, mint vallást bár sosem ismerték el (persze kérdéses, kinek van egyáltalán létjogosultsága bármit is elismerni) de sokan mégis vallásnak tartják a sátánizmust. Amolyan antivallás ugrik be róla mindenkinek - legtöbbeknek a keresztény értékrendeknek való ellentmondás. Jómagam egy időben képeztem magam a sátánizmus alapjaival, és elveivel, pusztán kiváncsiság és érdeklődésből, de hamar rá kellett jönnöm, hogy - a többi valláshoz hasonlóan - ebben sincs helyem, és ehez sincs közöm egyáltalán... A középköri sátánizmus ideológia nélküli dadaizmus (mindent tagadás) volt, gondolkodás nélkül ellentmondva egyébb vallásoknak. Ezzel PUFF a falba is ütközött, hisz kinek is szimpatikus egy ember, aki pl állatokat kínoz halálra tüzön áldozati célból (mondjuk ezt a keresztények is megtették sokszor) vagy családját mészárolja le rituálisan... Ezek a szokások persez az idő múltával alább hagytak a korai sátánizmasban, a modernkori sátánizmus elvei már egész más síkokra terelődtek. Itt említendő meg egy Anton Sandor Lavey nevű faszkalap, egy szabadkőműves kis senki, aki magát szintén felsőbbrendűnek képzelte, és lefektette a modernkori sátánizmus alapjait a Sátán Bibliája című könyvében. Lényegében ugyanazt tette mint a keresztények: kisajátított 11 törvény passzusba emberi erényeket, alaptulajdonságokat, és hozzá tette, hogy "aki nem tartja be ezt, az nem közénk való". Ezek az törvények a modern sátánizmusban majdnem azok, mint a keresztény törvényben "légy tisztelettudó, ne erőszakolj" csak épp ködösebb megfogalmazásban. A modernkori sátánizmus lényege szerinte csupán 'Önmagunk istenként tisztelése, és az életben lubickolás, és gyönyörök kihasználása'. Hmm. Jó.... De MIÉRT KELL EHEZ SÁTÁNISTÁNAK LENNI KÖNYÖRGÖM?? Röhej. Röhej ez a szaros vallás is, úgy ahogy van. Kisajátított emberi erényeket és kirekeszti azt aki nem az. Ugyanolyan kapaszkodás ez is mint a többi vallás. A kereszténység paródiája ha úgy tetszik, de az hogy valaki ezt képes komolyan is venni, az már nem röhejes, hanem szintúgy szánalmas, mint a többi vallás is. A sátánizmus lázadó birkák az ólban akik a többi birkának rohannak fejjel. A végén jó bunyó lesz az ólban, én meg közben kívűlről a rács mögül röhögök.

Mert összességében: A vallás gyengeség. Önmagunk fel nem vállalása, és egy álomvilág, amibe kapaszkodni lehet, ha az embernek nincs elég felelőségtudata és érzete. Saját cselekedeteit 'isteni parancsok' alá rendeli, saját élményeit 'isteni gondviselésként' éli meg, saját gondolatait 'isteni sugallatok" áltat szövi. A világon létező minden dolgot a Teremtő művének fog fel, és nem sajátjának, bármi ami történik és léteik körülötte, az nem az ő műve. Ezáltal elveszti józan önkritikáját, és mindenegyébb személyes siker/kudarc élményét. A vallás egy méreg, mely évezredek óta mérgezi tudatunkat, és meggyőződésem, hogy sokkal előrébb tartana az emberiség, ha sosem létezett volna ilyesmi. Ilyesmi hamis dogma-diktatúra, és elpazarolt, elfecsérelt energia a gyűlölet uszításra, és kirekesztésre. Ilyen méretű koncentrációs birka-táborokra.  

A vallás azonban haldoklik. Elég bemenni egy templomba és végignézni a tömegen: öreg, és halálra készülő nyugdíjas sereg - nem az időseket bántom mellesleg. De tény, hogy fiatalt már egyre ritkábban látni szerencsére ilyesfajta gyülekezetekben. Persez akad mindig gyenge és befojásolható jellem rengeteg, akiket továbbra is magával szippant a vallás nevű méreg örvény. 10 ezrek vannak kint mindenütt, mikor Ratzinger (Hányinger) pápa kimegy valahová mumuskodni. Csak sajnálni tudom őket azonban. A világ ettől még nem változik. A vallás ugyanis a modernkorban hatalmát vesztette már - ettől nem állnak le háborúk, nem szünnek meg globális mértékű környezet szennyezések, és nem lesz világbéke sem - hogy pár tízezer ember végigsétál a vallási jelképeivel itt ott amott. A folyamat már sajnos elindult. És nem a vallás lesz a megakadályozója a világkatasztrófának - inkább talán ő maga indította el azt (pl Izrael - Palesztin válság) A modernkorban a pénz az Isten. Bár kimondatlanul is, de az a bálvány. Mindenki azt keresi, azt hajkurássza naphosszat. Még maguk a vallásos emberek is persze, csak említett birkaságukból fakadóan sosem lesznek képesek bevallani maguknak, hogy ugyanúgy bálványok rabjai, mint egy nem hívő ember... A vallásos ember egy szalicium inyekcióval megmérgezett birka, aki utolsó perceit éli a ketrecében elaltalás előtt.

És akkor jöjjön a duplacsavar a végére. Én magam nem tartom magam egyetlen egyház alá sem rendelve már. Bár megkereszteltek, elsőáldoztam, és bérmákoztam is, jó 10 éve feladtam az Isten keresést. Semmit sem nyújtott nekem ugyanis az életben, se pozitívat, se negatívat nem adott nekem - én tisztáában vagyok vele hogy az eddigi egész életem saját döntéshozatalaimnak egy kálváriája, akár jó, akár rossz értelembe nézve is. Mikor annak idején leborulva imádkozgattam 12 évesen, sem történt meg sosem amit szerettem volna, vagy épp amit nem szerettem volna az történt meg. (erre persze egy vallásos kaásból rávágná: "látod ez is Isten műve, mert így tesz próbára". Aham hogyne....) Utáltam a rámerőltetett vallást, és tanórákat. Sosem értettem meg fiatalon a lángoló csipkebokorról, Mózesről, és egyebekről szóló tanítások jelentőségeit. Már egész kicsi fejjel is megfogalmazódott bennem hogy "ez rendben van, hogy jó-nak kell lenni, és tisztes embernek, de miért kell ehhez valláshoz tartozni??". Én most jelen pillanatban rendes és igaz embernek tartok magam, szóval ha netán tán mégiscsak létezik ez az egész mizéria, szerintem a "menyországba" (vagy hova) jutnék. Nem lopok, nem csalok, nem öltem sosem, szeretem szüleimet, egyáltalán tudok szeretni. Utálni is persze, de konfliktus kerülő vagyok. Nem úgy mint a "csodálatos, fenséges, és  szeretetteljes" vallásos emberek zöme, aki elvből utál és lenéz. Nos. Hogy mi ezen a duplacsavar? Hogy valahol én magam is hiszek valamiben. Bár ezt egyetlen vallás sem fogalmazta még meg, de én is hiszek abban, hogy a halál nem egyenlő azzal, hogy  valki összeesik valahol, és becsukódik a szem mindörökre és onnantól se kép se hang.... Nem gyávaságból hiszek ebben mint a vallásos emberek, akik félnek a haláltól és ebbe a szalmaszálba kapaszkodnak. Hanem meggyőződésből és megérzésből. A halál az élet velejárója. Én nem félek tőle. Tudom hogy eljön majd. És azt is tudom, hogy lesz utána valami, hiszek benne. A reinkarnációs (újraszületős) elmélet jön be a leginkább, az áll hozzám a legközelebb. De ezt sem úgy hiszem hogy aszerinti mérce ékrékrend szerint, hogy jelen életembe hogyan élek (pl: nem olyan elvben, hogy most ha mondjuk életembe rossz, szar ember vagyok akkor következő életembe undoritó mutáns kukacként születek újjá) Hanem amolyan randomként, véletlenszerűen. Materialista megközelítéssel. Mikor az ember anyag csupán...

Persze benne van a pakliban, hogy jól megszívom majd. És forró tüzes vasat dug a szarvos ördög a seggembe a kénköves poklok barlangjában:) - Amolyan Rowan Atkinson (Mr.Bean) angol komikus által előadott jelenet lenne ez: Egyik előadásán a túlvilágot pardizálta ki. Állt a sorban egy keresztény aki épp meghalt. Bejutott az ajtón, ott állt az elbíráló:
- Hmm lássuk csak, keresztény. Forduljon balra és egyenest végig, ott a pokol.
-Dehát én...
-Igen, tudom, sajnálom uram. A zsidóknak volt igazuk.
:)

Találó de így van. Sosem lehet tudni... És sose mondd, hogy soha.  

Éld az életed!

Sprite!

*