Hoze

A rák, mint étel

Kéremszépen, édesanyám ma rákot főzött ebédre. Ez meglepő szösszenet, mivel általában magyaros ételeket szokott főzni (bableves, töltött káposzta, erdélyi tárkonyos leves....stb) Ma viszont szembesülhettünk édesapámmal, és öcsémmel azzal, hogy ma bizony tengerparti halász-négerek módjára kell ennünk viccesen kinéző ételt. Én nekem a rákról eddig az ugrott be kapásból, hogy egy fantasztikus luxus étel, amit a felső tízezer tagjai majszolgatnak 5 csillagos szállodák halljában. Tulajdonképp már nem is lepődök meg , ezek után miért is undorodom meg ettől.

Tulajdonképp ez garnéla rák volt egy szép kis nagy kiszerelésben. Emlékszem körülbelül fél éve már próbálkozott édesanyám ilyenek megcsinálásával, akkor azonban az lett a vége, hogy bent felejtette a mélyhűtőnkbe és lejárt a szavatossága. Chris tesómmal se kellett több akkor, kivettük a mélyhűtőből és elmentünk a városba összevissza baromkodni a romlott rákkal. Egyik másikat bedugtuk a 8-as busz ülése mögé, hogy finom bűzös tengeri szaga legyen, másikat hajléktalanoknak ajándékoztunk oda, hogy ez micsoda finomság ám, én egykét szatyros diszkós pinának a Mango zacskójába dobtam bele egyet egyet a metró kijáratnál Ferenciek terén, Chris pedig egy hirtelen mozdulattal jól fejbebaszta a Relay aluljárói újságárus fejét egy ilyen romlott garnéla rákkal. Aztán a burzsuj MKB bankfiókra ragasztgattunk celluxxal is a maradék romlott rákokból, a többit meg elszórtuk közterületi részekre, hogy jó nagy bűz legyen.

Noss igazából ez csak előzmény ahoz képest ami most jön. Én nem túlzottan vagyok valami gasztronómiai szakács tündér, de talán senki sem közűlünk, tehát... Ezt HOGY A SZARBA KELL ENNI? Mégis miféle élvezet van ebben??... Tényleg egzotikusan néz ki rendben, de mi a fasz jó ebben? Egy jól megkeményedett rózsaszínes páncélos valami, amit ha bekap az ember egymagában, recseg ropog a fogai alatt. (Mintha valami csótányt ropogtatnánk finomabb kiadásban) Ugyanakkor tényleg jó íze van, azt aláírom, már ha valakinek van gusztusa a ráklábak között turkászni, mint valami ótvaros középkori evőeszköz nélküli disznó, mindazért, hogy egy majd 5 centis garnélarákból mindösszesen egy fél sós-mogyorónyi fehér húst kinyerjen. És aztán azt szopogassa.

Dicsőségére válljék anyámnak, hogy nagyon finom francia salátát csinált mellé, amit aztán tényleg egészséggel faltunk be apámmal, és testvéremmel csurig. Az tényleg finom volt. A rákok egy része viszont széttrancsírozott horrorisztikus jelleggel baszódtak a tányér szélén, jelezvén, hogy azért ez így mégse volt annyira korrekt étel. Én eleve undorodom a rákoktól - még jobban mint a pókoktól - nekem az a rémálmom, hogy valaki bezár engem egy rákokkal teli sötét szobába, amik a hátamon mászkálnak... Szóval bármennyire is "jó ételnek" kikiáltott ez a ráktéma - és valóban luxus termék, már az árát nézve is - nekem aztán ez nem pálya. Ha egyszer egy majd leendő barátnőm ilyennel mer engem elkápráztatni, jól a fejére borítom a tányért, 2 garnéla rákot beledugot a füleibe, 2-őt meg az orrába, hogy "szevassz". Hát szóval ma ez bosszantott fel engem. Ilyen bejáratottan gazdag ételről kiderül, hogy egy nagy rakás SZAHR, csak egy divat étel, aminek semmi jelentősége nincs, sőt nem is ÉTEL igazából, mert jól lakni azt nem lehet vele, maximum ha egy kondérnyi üstnyit zabál meg belőle az embör. Aztán lehet flancoskodni kéremszépen. Hát. Én maradok a McDonaldsnal. Meg édesanyám - mellesleg roppant finom - egyéb főztjeinél.

Na meg az Inter Food házi koszt szolgáltatónál. (Mióta megfenyegettem a Food Expresst levélben, jobbnak láttuk lemondani az ottani - mellesleg roppant szar, börtön kosztra emlékeztető - étel kihordást.

Jó étvágyat. Egyetek fost baszdmeg.

*