Hoze

Én kérek elnézést...

Mostanában (azaz már mióta is) de elszaporodtak gomba módra azok az emberek akik nem is ismernek, mégis úgy jönnek oda hozzám, mintha valami ezer éves barátok lennének. Ismeretlenbe... A nevemen szólítanak "Szevassz Zsoltikám", és a többi. Az ilyenek elején megpróbáltam elhárító lenni, hogy "akkor te ki is vagy, honnét hogy miért mikor kivel", ésatöbbi, mára viszont annyira belefáradtam az egészbe, hogy már leszarom, jöjjenek csak oda ismeretlenek (megjátszva, hogy a barátaim) én már rákontrázok, mintha ismerném őket: "Ááá szevassz, ja és amúgy a barátnőddel mi újság?" Végtén is nekem totál 8, nyilván ismernek engem a tv-ből, vagy hallottak rólam, istentudja honnét szalajsztották ezeket, de az tény, hogy elég megjegyezhető külsőm van. És aki egyszer lát, hát talán megjegyez...

Ugyanez elmondható a proletár felsőbb generációra is ugyanakkor. A környékemen mászkálok, a busz és villamos vezető is előre integet nekem.... Soha életembe nem beszéltem egyikkel sem még, de kíváncsi vagyok, vajon mi cél vezette erre őket. Felszállok a villamosra, ott az öregasszonyok a hátam mögött súgnak össze "Jajjj ő biztos sátánista, húúú ő nagyon rossz ember". Ó hát persze.... Tudni kell azt, hogy én a 12 kerületben lakom, ami jócskán öregnénikkel, és Fideszes konzervatív kismamákkal, szelíd bácsikákkal, filigrán özvegy-asszonyokkal van tele. Ehhez az én konstruktív és előre eltervezett destroy külsőm nem fér bele, legalábbis jókora antipatikusságra teszek szert nap mint nap. Végeredményében én nem csodálkozom. Aki szarral keni be magát, a pucér testével, az ne csodálkozzon, ha nem engedik be az Operába... (Hiába is milliomos például) Én vállaltam a száműzetést, és ami ezzel jár együtt.

Azért az tényleg furcsa, hogy több ember ismer engem, mint én ahányat. De talán jó is.

*