Marilyn Manson állóvize
+ 'Darkerek' hanyatlása

Május 26-ra várhatóan hivatalosan Manson legújabb albuma, a The High End Of Low'. Sokan reményekkel telve várják már, annál is inkább, mivel nagyjából mindenki szerint az előző ('Eat Me Drink Me') szerint csak jobb lehet. Ez tény, az előző albumánál gyengébb próbálkozást nehéz is lenne össze hozni - viszont minden jel mégis erre mutat. A valóság egyszerűen tényszerű: Manson úr végleg kiégett.

Elsőként a jelenségbe menjünk bele: Létezik az a rocksztár típus, aki legendás lesz az által, hogy a csúcson hagyja abba, mikor történetesen meghal. Jó biznisz a halott rocksztár, ha körbenézünk a legtöbb rockzenei ikonunk elhunyt: Elvis, Hendrix, Lennon, Cobain, Vicious, G.G.Allin, Joplin, Dimegbag Darrel, de idesorolhatunk akár más műfajbéli zenészeket, előadókat is, 2Pac, Notorius, Queen, Aaliyah, stb. Kész kis bizniszek épülnek az ilyesmire, bár ebbe kár belemenni. A legjobban kereső zenészek gyakorlatilag nem élnek már, az egyetlen kedvezményezettek így a családtagok. Persze más jelentősége is van ennek, ugyanis felmerül a kérdés: Miért nem létezik szinte élő legenda a világon?

A válasz igen egyszerű: azért mert eddig egyetlen sztár sem volt képes arra, hogy a csúcson abbahagyja, és oly ügyesen forgassa a kártyáit, hogy magát azzá tegye. Egyetlen zenei sztár sem tudja félretenni egocentrikus nárcisztikusságát annyira, hogy az felérjen egy halállal, vagy végleges eltünéssel. Itt jön be az a szál, hogy még akkor sem képesek erre, mikor nyilvánvalóan már kéne, mivel az idők során kiégtek, el-tehetségtelenedtek, és alkotói kreatívításuk a zéróra csökkent, vagy azt megközelítendőre. Én spec az örök tehetségben hiszek, abban, hogy ez sosem múlik el - de kénytelen szembesülni azzal, hogy nem mindenki ilyen: Rengeteg előadóval történt már meg életük során, hogy míg úgy tűnt, beírják magukat a zenei történelembe és a fellgek fellegén szárnyaltak, mára már csupán egy grimaszos kiröhögés a reakció, ha rájuk néz az ember: ezek az igazi bukott angyalkák. Ide sorolható Britney is akár, aki bár nem műfajom, de tény, hogy nála nagyobb bukást ritkán könyvelhet el az ember: mára közröhely tárgya, és senki sem veszi komolyan. Hogy a stílusnál maradjunk itt van Axl Rose, aki az egykori GNR milliós rajongótábora után ma egy jóllakott óvodásnak néz ki, és röhej a megjelenésétől számítva az egész produkció amit előad - ő még fokozza is a helyzetet mivel még mindig úgy tesz mint egy sztár, olyan beképzelt tahó. Az ilyenfajta jelenségről persze hogy "Sztárok újratöltve" egy kész kis elemzést lehetne írni, nevezetesen mikor lecsengett egykori sztárokat újra előhoznak... Egyszer én is párat kielemeztem még itt, milyen is ez, mikor erőltetetten visszahoznak egy ilyen kiégett barmot/barmokat, akik nem voltak képesek felfogni és megemészteni azt hogy kiégtek, és nem takarodtak le a színpadról. Persze aztán a reakciókat maguknak köszönhetik.

Mostanában a legjobb élő példa kétségtelenül Marilyn Manson arra, hogy az eddigi háát fogjuk rá, 'legendás' pályafutásának egy jókora lemming ugrással vessen véget a szakadékba. Manson ponthogy az az ember akiből nehezen néznénk ki, hogy nincs tisztában azzal hogy kiégett és amit csinál, mert okos ember - de ponthogy ezért az az ember akiből nehezen néznénk ki, hogy fékezhetetlen pénzvágya miatt mégis eladja a szart is ránk. Anno is ezt csinálta elvégre, direkte elhitette a világgal, hogy sátánista, a keresztényi prűd amerikának pedig más sem kellett, azonnal hatalmas negatív kampányok indultak ellene - a negatív reklám is reklám viszont, így tett szert hatalmas hírnevére, és használta ki idióta tinédzserek millióit, akik lázadást láttak abban (egyéni, szülői ellen, társadalmi lázadást), hogy Manson zenéjét VESZIK. Az egész Manson mizéria ezen állt vagy bukott, egy sztár aki a maga körüli botrányokból gazdagszik. Megcsinálta, remek.

A történetnek én sokáig úgy láttam a végét, hogy ugyan átverte a világot, és eladta az így is harmadosztályú zenéit, de majd a végén legalább annyi tisztesség lessz benne, hogy mikor már egyértelműen kiégett, akkor lép le a színről illetve azelőtt - megszedett pénztárcával. Erre még Gyurcsány Ferenc is képes volt pl, aki szarrá lopta az országot, de mégis volt egy pont, mikor volt benne annyi és felált, hogy köszöni szépen, viszontlátásra. Mansonban úgylátszik nincs ennyi sem, legalábbis a következő albuma is ezt sugallja, mely még rettenetesebb egyhangú unkreatív, és 3-4 akkordos anyag, ami Manson egyetlen fegyverére alapszik, az unalomig rágott "Fuck, Shit, Ass, Bitch, America, Jesus, Dead" - 7-es szóvilágú gagyizenére. De kurva kreatív, mi? A sok tini persze bekajálja, mindig van új generáció ugyanis a hülyeségre... Így egészen biztos, hogy ezt az albumát is jópáran megveszik majd, csakhát ugye milyen áron, mennyire tisztességes játszma ez... Kiszívárgott jópár anyag a legújabb Manson cd-ről, alább hallható egy felettébb tehetséget igénylő szám...: 

 

A "dark" létjogosultsága... 

Látom a bajszom alatt, hogy most mindenki megvan lepődve, hogy én mit húzom le Mansont. Elmondom a személyes élményeimet róla: Manson melóival elsőre 1996-ban találkoztam: Egy nagyjábol pont olyan hülyegyerek által, mint amilyen a rajongóinak 90%-a. Az évfolyamomba járt egy debil megbukott hülyegyererek, akát magának sátánistának vallotta, fordított kereszt lógott a nyakába, és Merilimenzon pulcsiba volt, és az volt a hobbija, hogy egy elemes magnót hozott a suliba mindig amiről kazettáról üvöltette az (akkor épp vadiúj) Mansont - Antichrist Superstar albumát. Ennyi elég is volt nekem (az akkor már szintén rocker Nirvana fan arcnak), hogy az egész sulival együtt kiröhögve a gyereket elkönyveljem ezt a bizonyos Marilyn Manson fickót pontosan annak, ami: egy harmadosztályú szardagonyázó idiótának, aki abból éll hogy lelkileg labilis tinédzsereket hülyít be. Eztán annyira nem is érdekelt ez a fickó, hogy a Golden Age Of Grotesque albumáig nem is hallottam róla semmit sem, illetve ha igen- mert nyilván - akkor is lámlám annyira elment a fülem mellett. Aztán jött a GAOG 2003-ban, ami egy frappáns albuma volt nagyon. Olyannyira, hogy önmagamban meg is bocsáltottam ezt a számomra kis "bűnét", amit még 96-ban könyveltem el ugye, és megpróbáltam a múltját is megnézni. Sokmindent viszont nem nagyon találtam ami érdekes. Oké, tetszett a Coma White a Hollywoodról, meg még 2 szám a Mechanicalról. A többi nem érdekelt viszont. Az kezdett el inkább érdekelni, hogy képes erre valaki, hogy ilyen gyenge anyagból ekkora profitra tegyen szert. Gondoltam, leutánzom hát.

Ezért lettem Manson immitátor ugyanis... Szó nincs itt arról, hogy én bármiféle Manson rajongó lennék ugyanis. Ezt elég sokan félreértik. Én pontosan AZT csinálom amit ő: Embereket hülyítek be: lásd médiában a Fábry Showig feljutottam azzal, hogy semmit nem csináltam. + 11 tv interjú - a szintén semmiről. Hulljon le a lepel is akkor már: Dark vagyok? NEM! BAING!:):xD  

Jó mi? Hát mutassanak nekem egy 'darkost', aki techno zenét kever, dj körökből jött, és rockzenei aspinusa annyi, hogy szereti a Nirvanat, meg a Rammsteint, és összevetve mindenkit. Próbáltam darkként lenni, de hamar rájöttem, hogy ez igazából ami ezzel jár az a lehető legtávolabb áll tőlem. És lámlám, ha körbenézünk engem is igazolt a tény: prominens dark körök többnyire utálnak is engem - ugyanis én mindig kerekperec megmondom valakinek ha szarul néz ki, vagy ha kell jól megmondom neki és megalázom szavakba. Én mindig is lehúztam a darkot ebben az értelemben. 

Szerintem nem is nagyon létezik ez a kultúra, csak külsőségekben! Érdemes körbenézni, és gondolkodni:
1.Senki nem születik darkosnak. Nem úgy van az, hogy valaki fekete sminkben bújik ki az anyaméhből, és köldökzsinórzsinór helyett mp3 kábel lóg a hasából, Manson zenével benne. Az emberek csak "azzá lesznek". De hogyan??
2: Ha körbenézünk, az úgynevezett "darkosok" zöme punkból, emóból verbuválódott 15 éves hülye. Vagy vén fasz, aki úgynevezett öreg motoros. Tisztelet az utóbbiaknak, de egykét tucatnyian vannak hazánkban, semmi létjogosultságuk nincs így egy 'kultúrát' képviselni. 
3: Érdekes dolog, de eddig senki nem tudta nyilvánvalóan megfogalmazni, hogy mi az a "dark kultúra". Én sem. Mindenki hablatyol , hogy "úúú ez belűlről fakad", vagy "úúú ez egy életérzés", NA DE MI??? MICSODA? Én is össze vissza hablatyoltamerről a tv-kben, zavaros internetről szedett anyagokat idézve, az úgynevezett 'hátteréről' ennek, de már magam is kínosnak éreztem a végén. (Szerintetek miért nincs Cool tv 4-edik szereplésem épp? Mert visszamondtam)  Ilyen szánalmas magyarázkodásokhoz az embernek nincs sok kedve. De ez nem magyarázata semminek. A semmit megmagyarázni eleve nehéz egy dolog... A punk például kézzelfogható. Az úgynevezett mezei rockerek mibenléte is. Ezek szubkultúrák. A dark pedig nem más mint egy külsőségekre alapozott feltünési vággyal megsózott stílus: Ami mögé az emberek bújnak, annak reményében, hogy elmondhassák hogy mennyire eredetiek és kívülállók.
4: Evidens: A darkok közt és az emók közt csupán az az egyetlen különbség, hogy a darkosok képtelenek beismerni, hogy divatból csinálják ezt az egészet. Társítanak mellé valami barom ideológiát, pl misztikus dolgokban hitet, és egyebeket, hogy takargassák való énjüket, szándékukat... És addig ismételegtik ezt, míg már maguknak is elhiszik hogy egy fiktív kultúra szerves részei, és "szent célt visznek véghez" blabla... Rizsaa... Elvakult emberrel nehéz vitázni, sok ilyennel találkoztam. Semmiről nem szól a dark.
5: Nem véletlen hagyja abba ezt a "kultúrát" az ember 17-19 évesen. Rájön, hogy ez SEMMI. Nem is létezik, és egy fiktív szubkult része. Kezdve onnét, hogy nincs szórakozóhely rá ami összetartja ezt, nincsenek elvek, nincsenek etikettek, nincs semmi az égadta világon. A mi társaságunk is egy baráti társaság, aki fekete ruhába jár. Azt ennyi. És nekem már csak ellehet hinni, mint aki összetartja ezt 3 éve pl...   

Visszatérve Mansonra, ő populárissá és legitimmé tette ezt az egészet javában. Most lehet azzal jönni, hogy "Manson az nem dark" kontra "a dark az nem Manson", szart nem... Ne hazúdjunk önmagunknak: Nélküle valószínű nem indult volna be ez a láz, hogy önbizalomhiányos tinédzserek tömegével kenik maguk feketére. Hogy én miért csinálom akkor? Unatkozom.  De legfőként hajt a kreatívitás - valami újat szeretnék kihozni ebből az egészből: Grunget játszó darkos lenni, techno zenét keverő darkos dj lenni, vidáman és röhögve tv-be nyilatkozó darkos lenni, és új teret adni ennek a nemlétező massza-kultúrának. Én hiszek benne, hogy sikerülhet egyszer. Eddig elég lerágott csont volt ez, ideje most húst vinni rá. 

Egy interjú részletemmel búcsúzom, Mansonról - (Chrissel 1 éve):