Hogyan legyél darker?
Pete olvasó javallotta privátban, ugyan ejtsek már szót egy kis 'how to be' jelleggel arról, hogyan 'keletkezik' egy emberből darker. Elvégre senki sem platformba születik, hadi-sminkbe, és abszcint se folyik a köldökzsinoron át bele. Nem is abban a megvilágításban írnék, kit mi tesz azzá, hisz egyénfüggő dolgok ezek, inkább abban, ha az illető már ide szeretne tartozni, mit és hol érdemes kezdenie. Bár sosem akartam én a scene önjelölt Jézuskrisztusa lenni, mégis tény, rengetegen kerestek/nek meg mindenféle tippkéréssel, kezdve sminkektől egész személyi tanácsadásokig. Dilemmáztam is megírjam e ezt az irományt, de amit tudtam összeszedtem: próbáltam mindenkinek megfelelni: Kezdőknek jó tanács, benne lévőknek tanúlság, kívűlállóknak meg érdekesség lesz. Amit írok most, az egy "szerintem" féle okosság lesz, nem biblia. Ne tessék hát keresztet vetni, se átkozódni annak aki nem ért egyet.
Mi a dark alapja, mi az első lépés?
Darkernek lenni közel nem csupán a feltünő öltözködésben merül ki, sokkal inkább egy életérzés, amely belűlről fakad. Itt kezdődik az, hogy valaki beletartozik e vagy sem. Nehéz lenne definiálni, mert összetett kérdésről van szó: egyénfüggő sok tényezőben, persze sok közös vonás is fellelhető. Nehéz lenne két vagy több ember életvitelét összehasonlítani, demográfiailag is teljesen mindegy hát, milyen családi vagy anyagi háttérből jött egyénekről beszélünk, sőt még az azelőtti baráti körök, vagy érdeklődési formák összessége sem meghatározó tényező. Mondhatnám magam is példaként, aki punk-> techno -> dark útvonalon közlekedtem, igencsak cikázva a szélsőségek közt, míg ide találtam. Első lépés egy alapos önismereti kúra, mely során mélyreásunk magunkban, elgondolkozunk azon elégedettek vagyunk e a világunkkal amiben élünk. Mi a véleményünk a világról?
Mi ez az 'dark' életérzés?
Elég ha azon kapja magát, hogy cinikus szemmel figyeli a világot, mely körbe veszi: az átlagembernek kikiáltott társadalomban számkivetettnek érzi magát. Érzi a körülötte lévő képmutatás sanyarú nyomorát, hogy mindenki kedves fejet vág - a csinos kis elegáns külsők mögött pedig érdekembereket vél felfedezni. Érzi, nem akar a társadalom ezen részének lenni, mely reklámok álltal parancsolt világban él, konzum-forgatagban, szabályok szerint. A társadalmi hierarchia (ranglétra) aszerint ítél, kinek mennyi pénze van. Emberi értékvesztett világ ez, ahol az elvégzett sulik számítanak, és az, ki mennyire törtető a világban. Hamar undort lehet kapni az ilyenektől, hisz abszolút érzékmentes a való világ, teljesen tekintet nélkül az egyéniségek való énjére. Van egy pont, mikor erre az ember rájön, szemei előtt lehullik a világ képmutató álarca. Persze nem azt jelenti ez, hogy sokkot kap, és ámokfutásásban 12 embert lő agyon a plázában - csupán elkönyveli magában, hogy a nagybetűs társadalomnak nem kíván ilyen része lenni. Mégcsak nem is csalódásában, ponthogy derültségében is akár felsőbbrendűnek érzi magát. És nem beképzeltségében, pusztán lenézi azt a társadalmat, mely korábban őt nézte le. Vica-verza pedig teljesen jogos döntés is. A társadalomból kivűlállóság ugyanis nem csak a tv-ben bemutatott túlzott példák: tömeggyilkos, pedofil, anarchista, bűnöző-kre jellemzőek. Közhely lett ugyan, hogy aki a társadalmon kívűli ember, az 'rossz és gonosz, kivetendő', ám ez igen hazúg kép, melyet összemosnak a devianciával. Társadalmon kívűli lehet egy művész is, mely alkotásait nem osztja meg társadalmával, önmagáért teszi amit tesz legfőként, illetve szűk köröknek alkot. Többé már nem érdekli a nagybetűs élet elismerése. Ez persze nem azt jelenti hogy álljon be hajléktalannak, és életében ne dolgozzon - pont hogy keresse meg az adottságaihoz legmegfelelőbb szakterületet. Társadalmon kívűliként is ugyanúgy tanulhat, dolgozhat, élhet bárki is - az önmaga világában. Sokkal kevesebb támadási felülettel. Mi vállaltuk ezt a száműzetést a "paradicsomból", ahol citromot spriccel szemünkbe a legtöbb látszat barát, ahol csak az a menő aki milyen trendet követ.
Hogy éli meg egy darker a világot?
Valójában eképp jellemezném a legtöbb dark-goth pszichés gondolkodási módját: Egy saját önálló világot teremtenek maguknak, távol a való világ forgatagos zajától, képmutató áradatától. Ezt a szkeptikusok gúnyosan "menekülésnek" nevezik, és azzal jönnek mindig, hogy "bánatunkban ezt csináljuk, mert nem merünk szembenézni a világgal". Pedig ponthogy mi darkerek vagyunk a legboldogabbak azzal, hogy nem azonos értéken állunk a száraz-anyagias külvilággal. Tévhit az, hogy a darkerek egy fásult, és kiábrándult emberek: ponthogy a lehető legkellemesebben érzik magukat elszigetelten a világtól, önjelölten száműzve maguk onnét. Többé nem érdekel a külvilág zaja, se a ránk meredő tekintetek külsőnkre - mert nem ennek a társadalomnak a részeinek tekintjük magunk, hanem a SAJÁT társadalmunk értékrendei szerint. Sok kivűlálló számára végülis ezért is visszás maga a dark-goth kultúra, hisz első látásra is meg lehet ítélni, hogy teljesen egészében egy totál mindentől független és önálló szubkultúra (már amelyik országban létezik ugye). Sokan azt látják beképzeltek vagyunk és önteltek - valójában ott keressék az okot, mi ugyanúgy nem fogadjuk be a társadalmat, mint ahogyan az korábban és állandóan tette/teszi velünk. Ez egyszerű kölcsönhatás. Ettől persze közvetlenek vagyunk mi is ugyanúgy, sőt befogadóképességünk többszöröse egy átlagemberénél. A darker kíváncsi természet, holtjáig tanul. Nem egymás utánzása a lényeg, de sokat tanulhatunk a másiktól.
Ki ellen, mi ellen kell lenni?
Semmi ellen sem, hisz önmagunkért vagyunk. Nem a társadalom elleni provokáció a lényeg viszont, sőt egyáltalán senki ellen sem kell lenni. Ez egyszerű önkifejezés. Egy igazi dark kinézet nem a társadalom ellen szól, mert pont hogy hidegen hagy minket, ki mit szól rá. Senki ellen nem kell lenni, a társadalom ugyan lehet ellenünk van, és próbál elnyomni minket, és egymás szájáról szájára adva minden hülyeséget elhitetni a dark-ról kapcsban (macskavér ivás, sátánizmus, belezés). A darkerek egymásért vannak. A világról alkotott véleményünk közössége a fentebb említett. Nem egy elcseszett hippi-klub ez, mert valahol kissé kaméleon a műfaj - nem okvetlen van hatalmas összetartás minden egyes darker közt, sok kis önálló csoportokra van osztva. Igazi etikett nem is igazán van, hisz ebben a dark-társadalomban hedonista módon mindenki a saját önnön ígényei és vágyai szerint él, mind kinézetileg, mind viselkedésileg. Még egymásnak sem akarunk különösen megfelelni. Lásd: LD50 tengely -> én.
Mit tegyünk a kritikákkal?
Mivel a kultúra totál független másoktól, felesleges bármit is tenni ellene. Érthető dolog, hogy a társadalom nem értékeli egy darker külsejét, a 20 tonás bakancsokat, és "ijesztőnek" tituált megjelenését. De kit érdekel? Fontos lépés, hogy megtanuljuk a fülünk mellett elereszteni az összes társadalom általi romboló kritikát, mely a földbe kíván minket nyomni. Nem érdemes foglalkozni ezzel, ki kell röhögni. Magunkért csináljuk az egészet, nem megfelelési vágyból. Mindig ezt kell szem előtt tartani, mivel csak addig korrekt az egész dolog, ha nem elvárásból, vagy polgárpukkasztásból tesszük amit teszünk. Akkor az már tényleg csak egy egyszerű feltűnési viszketettség - és az ilyennek jár is a kritika, aki csak ezért csinálja.
A nagybetűs társadalom iránti kritikákra visszatérve, némi ésszerűség azért ajánlott: Pl állásinterjúkra nyilván ne harci sminkbe menjünk, 5 méteres talpú bakanccsal, mondván "mi felvállaljuk magunk" - tény, hogy a külsőnk miatt olykor a megélhetés is veszélybe kerül, ha az ember nem kizárólag a művész pályán próbál érvényesülni. Ez érthető, szóval érdekből az ilyen kritikáknak átmenetileg meg kell felelni, hülye cuccba (=társadalmilag normális) menni állásinterjúra, egyébb. Ezt le kell nyelni bizonyos esetben (bár nem árt vigyázni, mert könnyen adjuk fel ekkor az egészet végleg)
Dark művészet:
Elég fontos tényező, hogy képzőművészetileg próbáljunk törekedni alkotásra, valami plussz nyújtására. Szinte minden darker felvértezve van egy-egy ilyen adottsággal. Akár zenében, rajzban, performanségben, de akár írásban is, vagy ruhatervezésben, ötletekben. Ettől egyedi. Próbáljunk alkotni is valamit, ami építi a kultúrát és bővíti. Olyan ez mint a Youtube - percenként 100 órányi anyaggal bővűl, adj bele te is valamit. Teljesen mindegy mit, de ösztökéljen az alkotás. Érdekeljenek a dolgok, mert egy közönyös darkernél nincs rosszabb.
Oké, mostmár dark vagyok, de mit csináljak? Hogy nézzek ki?
A dark valóban első ránézésre egy külsőségekre alapuló műfaj. Fekete ruha, harsány sminkek. Hogy ez mit szimbolízál ugye, ez egy megosztott kérdés: egyseknek ez az elkülönülés a világ színes forgatagától (társadalomtól), mások csak egyszerűen (és jogosan) elegáns színnek tartják, megint mások meg ettől érzik tekintélyesnek maguk. Tény, hogy az összetartásunk színe a fekete, de nem kell ezt túlmisztifikálni mindenféle halálvággyal, meg sátánfingással.
Tehát külső: Próbáljunk egyediségre törekedni, hisz a választék kb végtelen. Attól mert fekete valami ugyanolyan variatív mint bármi más, hisz ez csak egy szín. Feketén belűl is van rengeteg féle önkifejezési stílusmód:
- elegáns (öltöny, estélyi vonal),
- gothikus (romantikus, régies, fűzős),
- vámpír (fodros ingek, hosszú kabát),
- industrial (sok vassal öltvözött, néhol szinte sportos öltözék, neonszínekkel is),
- glames (nőiesített vonalú unisex öltözékek),
- S/m (lakk, latex, bőr anyagbúl készült dolgok), zombie (egyedileg készített szaggatott ruhaköltemények),
- military dark (katonai cuccok feketében, gyakorló, stb)
- klasszikus dark (fekete farmer, ing, nyakkendő),
- neo-dark (egyedileg tervezett szabású ruhák különféle anyagokból.)
Lényegében végtelenségig lehetne sorolni a darkon belűli öltözködéseket, lényeg, találjuk ki magunknak melyik áll a legközelebb hozzánk. Akár kombinálhatjuk is - persze csak az ésszerűség jegyében, mert sok öltözék összeférhetetlen keverve.
A sminkekkel ugyanez a helyzet: vad, romantikus, harsány, halvány, extrém, egyedi, színes, fekete... végtelen. Sőt ez akár elengedhető is egyeseknél, nem kötelezvény. Szabályok nélkül ugye. A kiegészítők tárháza meg tényleg szó szerint végtelen (gyűrű, fülbevaló, kontaklencse, mű-raszta, sálak...)
Idolok:
Fontos eldönteni milyen vonalon csatlakozik be az ember. Elvégre érdekes szitu, ha valaki Britney Spearst hallgatva döbben rá, hogy ezt kívánja csinálni. Próbáljon előtte minél többet érdeklődni a műfajon belűli alkotókról. Lehet akár egy idol által, bár nem okvetlen zenéhez köthető a dark műfaj. Akár egy festő, vagy egyébb művész inspirálása sem árt, akár egy könyv írója sem. Fontos egy mentor, vagy olyasvalaki akire felnézünk, és aki energiát ad. Akár még vallás is lehet ez, wicca-tól kezdve mágiákon át. Lényeges, hogy inspiráljon is valami, az alkotás jegyében.
Kapcsoltatok:
Nem árt közösségbe kerülni sem, nem jó azért egyedüli számkivetettként élni. Ehez ma már rengeteg közösségi netes oldal rendelkezésre áll, akár mondjuk ez az oldal is. Lényegében hamar belehet kerülni bármely közösségbe, azoknak pozíciójától függően - vagy akár független is.
Utolsó kommentek