Mindig csak a balhé, a balhé

Már megint mik történnek. Úgylátszik a mi környékünkre, a kisboltokba is begyűrűdzött az a kellemes kis átbaszós tipikus marketing fogás, hogy nevezetesen: kiírnak egy árat a boltba egy termékre szallagcímmel - a kasszába meg egész más van beütve, mint az az ár. Így került sor arra, hogy tegnap egy bort vettem, amire 459 ft volt kiírva, a kasszás meg vigyorogva közölte, hogy 500 ft lesz. Nem voltam épp valami jó hangulatomban amúgy sem, pedig nem vagyok én zsidó, hogy 40 ft-ért balhézzak, no de akkor is.
- Már ne is haragúdj, de egész más van kiírva oda árnak.
- Őőő. Az a régi ár. (persze arra is lusta volt, hogy kiszáljon a picsa a puffadt kis székéből)
- Aha. Ez egy nagyon régi trükk, ugye tudod.
- Jó. Akkor 500 forint lesz.
- Szerintem meg 459. (... haboztam) Jó, legyen 500. A maradékból vegyél két zsömlét majd. Az biztos jó lesz.
- ......... (mély kuss, tartja a markát. Mivel még a táskámba volt az az ominózus zsák 5 ft-os készletem, szépen kiszámoltam neki egyenként, jóóó lassan a hátralevő részt)

Ideges lettem. Lejjebb mentem egy másik boltba is, ott is bevásároltam. Ott rendesek, mármint az eladók. A vevők nem. Erre felé szeretnek ilyen fontoskodó öregasszonyok lakodzni, akik aztán hihetetlen paranoiával létedzenek. Történet: Álltam a sorban, előttem egy szekercés öregasszony, megrakodva a kis tolóka kosara minden jóval, sárgarépa, tojás, kifli, liszt, tej. Mindent amit egy öregasszony enni szokott. (Ezek is milyen hülyeségeket esznek/vesznek mindig, majd egyszer erről is írok blogot. Elképzeltem hirtelen, hogy beledugja a sárgarépát a kiflibe, amolyan szupermodern hot-dog jellegként, és bekeni tejföllel, mellé meg szürcsöli a tejet, amit liszztel üt fel, mert az jó) Szóval. Álltam ott a sorban, és mivel pont előtte voltak a doboz gyufák előre nyúltam oda, urambocsá pár centire a kis tolókocsijától. Erre:
- NANA! Hé!
- Parancsol?
- Láttam ám, hogy mire készül!! Ezt mégis hogy képzeli??
- Hogy miiii?
- Láttam, hogy ki akar a kosaramból venni valamit!
- ÉN?? Hát hógyne!
- De igen, én láttam!
- Mégis mit? Okvetlen szükségem van a tojásaira, de tényleg. Amúgy még ki sem fizette, ez még a bolt tulajdona!
- Ne szemtelenkedjen maga itt!
- De igen. (bekattanás). Igen is jogomban áll, az ön szatyrából vállogatni! Ön olyan jó dolgokat készül venni most, hogy ez irígylésre méltó!
- ..... (hőbörgés) Nahát, hogy az a.... na.... micsoda dolog ez... nahát.

Ezt a hülyét is. Komolyan azt hitte, lenyúlom a sárgarépáit a sorban állva a szaros tolós kosarából?

Na de, hogy ne csak ilyen idiótaságokról legyen szó: tegnap találkoztam megint valakivel. (Pár betűt le kell vonni, és átalakítani a piros részről, így kijön a megoldás:) Jó volt. Jó is lesz! Gyorsulnak az események.
Amúgy láttam ma az ominózus lefingott diszkós csaj paliját is MOM-nál, valamiért nem ismert meg, vagy csak nem akart, elvégre könnyen felismerhető vagyok. Vagy már az is lehet, hogy azóta elfelejtette. Vagy már az is lehet, hogy azóta ő is rákapott a diszkós lányok lefingására, köztük az ominózus barátnőjére. Végre megértette e dolog rejtelmét. Minden lehet.
 

Remek dolgok ezek, én mondom.