A tehetségről

A tehetség isteni kincs. Ajándék, melyet a sors vagy a genetika is adhat, egyik sem bizonyított. Bár valóban akadnak tradicionális zenész családok, ahol több generáción át 'öröklődik' a hajlam a zene iránt (pl Mozarték) - de számos ellenpélda is létezik, mikor sültkrumpli árus fia lesz világhírű zenész (Cobain). A tehetség eredete tehát rejtély, kinek megadatik, kinek semmi. Mellesleg rugaszkodjunk el ettőla zenei tehetségtől, bármire/hez értendő tehetség a téma.

Sokszor előfordul, hogy valaki tévesen hiszi azt, hogy tehetség - túl nagyképű, vagy csak túl sokat mondta neki az autószerelő faterja kiskorába, stb - ám ilyenkor a sors többé kevésbé mindig úgy alakítja, hogy előbb utóbb ezzel szembesül is, az e vagy sem.
De még az is előfordul, hogy illetőnk valóban tehetséges alak, ám mégis mellőzött, úgymond "meg nem értett" valaki, aki egy fillért nem keres eme istenadta ajándékával. És akkor nem érti mi van, hisz ő egy tehetség ugye. Normál esetben a tehetségből (valóban) meg lehet élni, de hősünk aztán már csak hobbivá redukálja le, majd később elfeledett tevékenységgé. És előbb utóbb abba is hagyja a dolgot mibe belevágott, és nem érti mi is zajlik körülötte, és miért van az, hogy mindenki mellőzi őt. Végső elkeseredésébe rákap az "MO-n nem értenek meg" vagy épp a "hát igen ez a tehetségek sorsa" dumákra, demagóg önigazolásként arra, mert elfaszkodta a ráruházott kincset, és nem élt kellőképp a lehetőségeivel.

Tudniillik: A tehetség önmagában SEMMI! Egy nagy nulla! Pontosabban a negatív skálát kompenzálandó érték a nullára 'vissza'. Egy alap. Olyasmi dolog ez, mint mondjuk a híd 2 alap pillére: két bazinagy betonkolosszus a folyó közepén. Egy príma alap. És? Önmagába mire mész vele, túl azon hogy masszív valóban? Attól ott még egy büdös autó se tud ott átmenni, se gyalogos. Esztétikailag tán szép, meg erős, de értéktelen önmagában. Hát erről is lenne szó, a tehetség csupán egy alap ami önmagában nem elég!

Az igazi sikerhez ehez jóval több kell: törtetés, állandó nyomulás, elszántság, határozottság, hit, kitartás, céltudatosság, ha kell átgázolás másokon (bizony), két lábbal a földön állás, helyzetfelismerés, állandó taktikázás (mint a pókerben),  és figyelem. Valahogy így írnám le azok összességét, melyekkel fűszerezni kell magát a tehetséget, ahoz, hogy abból pénzt és sikert is lásson az ember. 
Mert - és megint egy példa - ha húslevest akarsz főzni, nem elég ha van egy bazi nagy lábosod tele friss forrásvízzel: abba még rengeteg fűszer is kell, hogy az fogyasztható legyen.  Pengeélen való tánc igazi sikert kovácsolni abból ami az embernek a teljes szívéből jövő munkája, és nem csak egy elvárt-meló dolog. Keserves, mert a bukás az perszonális, személyre szóló - itt a bukásnál jogosan okolja magát az ember.  

A tehetség éppen ezért keserű ajándék is a sorstól. Az élet végéig viszi az ember, akár egy keresztet. Senki sem kérte, mégis megadatott. Nehéz vele bánni, és meglovagolni - sokszor olyan mint egy űzött vad bikát.  Minél magasabbra kerülsz, és tovább vágtatsz rajt, annál nagyobbat eshetsz onnét fentről (tapasztalatok hiányában). A közönség bár tapsol, ha úgy alakul, és rosszúl lépsz, jókorát puffansz. Mint Cobain puskája, mint Hendrix az ágya mellett, vagy mint Hemingway író pisztolya.

Egyszer azt mondták nekem: Életed a tehetséged koszorúzza, és tehetséged következményei küldik a ravatalra.

Valóban.