Blogolási dilemmák

Felmerült már eddig is párszor, hogy vége ennek a blognak, aztán valahogy mindig túlélte mégis. Némiképp határeset érték közeli állapothoz érkezett  ezen blog. Az okfejtését levezetendőleg sok levél érkezett az általános emailemre is, és ide kommentbe is, hogy "nem a régi már a blog!". Ezt egy ideje nemcsak hogy magam is érzem, tudom is jól. Tudniillik az utóbbi időben sorozatban azon kapom magam, hogy két és fél év alatt minden lehetséges dolgot kiírtam ide magamból, magamról, a világról, és ezt az egységes 'világnézetet' minden részletbe menően körbevéstem. MINDENT! Sokszor agyaltam az utóbbi időben is témákon, miről lehetne írni - mert ugyanúgy jár az agyam napmintnap - de szinte mindig arra jutok, "már ez is volt", "már erről is írtam", "óó már ezt is", "ez is volt már". Semmiképp sem szeretném önismétlővé tenni ezt a blogot pedig, ám nézzük hogyan is épül ez fel itt:

A Hoze.blog belső számlálója 946 db postot mutat. Ennyit írtam ide nektek 2 és fél év alatt tehát összesen eddig. Ebből kb 100, max 150 lehetett hagyományos értelemben vett blog; "mit csináltam ma", és stb kiafrásztérdekel infók. Az összes többi (kb 800) postom szinte egytől egyig egységes és radikális véleményt tükröző publicisztika volt, továbbá kritikák, megfogalmazás, elemzés, mélyreásás, világnézet, szemléletek, és szubjektív vélemények. Minden egyes velősebb témáról vagy 10-15 post jelent meg, különböző szemszögökből vizsgálva: Szó volt vallásokról, szó esett már zenéről, szó esett a darkról, ill annak hanyatlásáról, szó esett politikáról, szó esett közéletről, szó esett világnézeti elemzésekről - és mint fentebb is írtam, minden egyes témajárásból egyenként rengeteg különálló körbejáró cikk született. (Erre valóak a keresőszavak is alúl, nem véletlen cimkézve ugye, meg lehet nézni - IDE KATTINTVA könnyebb kereséssel)

Cinikusak most jóízűen mondhatnák, hogy "kifogytam a témából", - valahol ez végülis igaz is: Amit itt küldetés szerűen csináltam, az  valahogy a végéhez kezd érni, úgymond "beteljesedett". Kiíródott ide minden. A továbbit illető kérdésesség okozata, hogy jómagam nem nagyon változom már...: nem vagyok valami tizenéves kialakulatlan személyiség, döntésképtelen gondokkal, egy állandó vélemény-változtató taknyos, aki egyik héten még így gondolja, a másikon úgy, a harmadikon rapper lesz, utána miegymás - ergo mindig lesz miről írni, változásókról. Faszokat! Ezek a gondolati tézisek amiket itt lefektettem sokszor, engem hivatottak képviselni, és kőben vésve vannak bennem személyiségem részeként - ha tetszik ha nem ezeket én 20-40 év múlva is ugyanígy fogom gondolni, elvégre ettől vagyok aki. Viszont ha egyszer leírtam már minden ehez kapcsolódót, minden részletbe menően, akkor másról gyakorta nincs is miről írni... 20-adjára ugyanazt és ugyanúgy csak önismétlés lenne...

Hogy a folytatásban mi várható itt a blogon, az jó kérdés. Egyenlőre azt tudom, mit NEM akarok ezzel a bloggal: 
- Semmi esetre sem zülleszteném ezt a blogot egy hagyományos és érdektelen bloggá, a "mindennapjaimról", mert sosem írtam itt ilyesmiről szinte, mindig igyekeztem ezt a kinemszarjale jellegét kerülni - talán ezért is lett ekkora olvasottságú, amilyen.
- Napi politikáról a franc fog itt majd csámcsogni, abból csak kesergős, önbosszantós blog lenne.
- Igazán érdekes aktuális (hírértékű) témákból kevés akad, miből igazán jó publicisztikát lehetne faragni.
- Az úgynevezett önreklámról: Szembesülök magam is, a Hoze Blog jelenleg kb 2 hónapja másról sem szól, mint a mindenféle média szerepléseim körüli felhajtásokról, leírásokról, kezdve a meghívásoktól rá, egész a szervezésen át, magáig a felvételig, majd utána még a folyományairól... Pedig távol álljon tőlem itt öncélú önreklámokat durrogtatni, de magam is szembesülök a visszalapozásnál ezzel... Visszásan is hathat egyeseknek, meghiszem. Ezt is lehet csinálni igen, az internet erre is jó... De valahogy nem erre hivatottam. Ami pedig igazán fontos volt már kiíródott belőlem, jobb híján meg nincs jelenleg miről írni, csak az úgynevezett média hackjeimről, mely során végigszörfölök az összes létező tv adó létező műsoraiban módszeresen.

A velősebb cikkek hiányát illetően tehát a jövőben önismétlés lenne minden további ilyesmi... Keserű, hogy csak félidőben lett igazán olvasott a blog, tehát rengeteg ember (nyilván) a leghátsó sorokig nem lapozott vissza, nem is olvashatták - pedig ott is minden le van írva. Azért reméljük akad majd még valami a zsák alján.

Nos ennyit arról, miért nincsenek velősebb cikkek, miért van az hogy kénytelen vagyok kitömni ilyesféle infókkal a blogot. Aki ismer az tudja ki vagyok. Innét (is) tudhatja. Aki meg nem az meg majd kitalál magának úgyis valamit rólam, aztán jól elterjeszti.