Kell e a dark-goth nyilvánossága a médiába?

Én és a TÉVÉ: Elsőre magamról írok, de nyugalom, hamar áttérek a lényegre is. Kell egy bevezető, főként azoknak kik kevésbé ismernek még, mert nemrég jöttek erre az oldalra, stb.

Mindig kettős érzéssel áltam kamera elé, mikor szerepelni hívott akár egy kereskedelmi, akár egy zenetévé, akár közszolgálati, vagy akár zúgtévé (Fix Tv). Egyrésztől próbáltam megfelelni egy "elvárásnak" olyan értelemben, hogy az emészthető legyen egy átlagnéző számára is, ugyanakkor ne bulvár produkció szülessen belőle, hanem érték közvetítő. Másrészről hogy ne csak az általam képviselt körök nevében nyilatkozgassak, mert az magában száraz lenne - ugyanakkor akik nevében, azok se fogjanak padlót. Nehéz ez a lavírozgatás, és én mondom. Ezeknek a szerepléseknek a minőségét mindenki kedve szerint kritizálhatja, a szándékot semmiképp sem. Mindig szoktam mondani is; tessék utánam csinálni ha valakinek nem tetszik, mutassa meg ő hogy gondolja - ilyenkor meg jön a szokásos kuss, meg kifogások, hogy miért nem szerepel - többnyire az adott illető pontosan tudja ilyenkor, hogy az adott tv székház portájának első lépcsőjéig jutna el maximum, ahol a biztonsági őr szépen vállveregetve hazaküldené hősünket, hogy mit keres itt.

A tv-k úgy körülbelül 2 éve kaptak arra rá, hogy rendszeresen engem hívjanak, ha erről a dark dologról keresnek egy nyilatkozni képes embert. Én még azt sem mondhatnám, annyira fel voltam aljazva erre az egészre, egyszerűen ez úgy alakult ki, hogy szinte észre sem vettem magam körűl. Mára már valahol természetes is a dolog.
 

A tvben szereplés laikusoknak: A tv ha tetszik, ha nem, nagyhatalom, egy szó cső, és közvélemény formáló. Nagy szerencsés is az éppenezért akinek megadatik, hogy ezt a közvéleményt első kézből formálja, legalább is alakíthassa. A lehetőségek itt mindenkinek önmagában adottak, meg hogy hogyan élnek majd azzal.
A tv-s szerepléseknél tény, minden egyes alkalommal nem kis kockázatot vállalunk: nagyon sok minden múlik azon, hogy az adott estén (legyen akár előre felvett, akár élő produkció) milyen hangulatban vagyunk, mennyire kommunikatívak, és az adott pillanatban mit hozunk össze. Sokszor egy rossz passz is elég, hogy jelentősen elrontsunk helyrehozhatatlanul egy szereplést, és ezáltal falsh képet sugalljunk akaratunkon kívűl is. Ez kérem egy felelősség, de egyben egy képesség is, amit az ember ilyenkor 'be tud magában kapcsolni', vagy épp 'ki', ha lámpalázról vagy ilyesmiről van épp szó. Ritkán van arra lehetőség, hogy újra vegyenek egy teljes anyagot, élő produkciókban pedig ez lehetetlen is ugye. Tény és való, aki ilyenre nem érez affinitást, az inkább ne is szerepeljen még maga nevében sem, nemhogy máséban. Ezen szeret néha kiakadni egy két okos-bubi, hogy hogy merek más nevébe nyilatkozni - ám ha a másik fogja magát, és 'elbújik', még jó hogy.

A nyilvánosság jelentősége: Kevés nyilvánosság jut a dark kultúrának, ám az érintettek többsége valamiért sosem áll kamera elé, inkább szeretik ezt az egészet egyféle alúlról szerveződő kuruc-mozgalom szerepében tetszelegtetni. Így hát nem is kell csodálkozni, rengeteg klisé szaporodott el a kultúrával kapcsolatban. (sátánfattyú, vérivás, macskabelezés, temetőgyalázó).

A nyilvánosság jó az ilyen félreértések tisztázására. Mára pl már egyre ritkábban hallani ilyen vádakat, mitöbb már mintha kezdenék elfogadni az egykor sűvítő hangú kritikusok is ennek létezését - csak úgy mint annó a hosszúhajú farmeros fiúkat a 70-es években. Ha nem lett volna nyilvánossága, talán mai napig eretnek lenne az aki Beatlest hallgat. Mellesleg nem igazán értettem sosem, miért félnek egyesek a dark fogyaszthatóvá tételétől? Miért NE mutogathatnák ezt a tévében, ez miféle, kiáltali, és honnét eredeztethető íratlan szabály mégis? 

Sokan azon vádaskodnak, hogy reklámfogásról van csak szó, mikor szereplést viszünk véghez a tvben dark stílus alatt. Cáfolandó: Reklám kérdésben abszolút értelmetlenség a vád: A dark-goth esetében lehetetlen üzleti tőkét csiszolni ebből, hisz mint a vak is látja, jócskán szélsőséges művészeti stílusról van szó, ami még akkor sem lenne belterjes, ha Benkő Dániel hétfő esti fonnyadt-here lobogtató műsora helyett menne főidőben. Én sem azért vállaltam sosem egy szereplést sem, hogy ettől azt reméltem volna, teltház lesz majd Gyárban, vagy bármelyik SMs Cafés bulinkon, mert lehetetlen küldetés. Mission impossible.
A dark dolog médiában szerepeltetésének semmiféle üzleti reklám célja soha nem is volt és nem is lesz. Eleve tilos ilyenkor reklámként konkrétumokat bemondani - és eleve mit is mondhatnánk be...? Gyakorlatilag egyetlen darkos ruha bolt nincsen az egész országban... Nincsen csak egy szórakozóhely kb, amit elleptek az industriálosok. Tehát még ha lehetne sem működne ez a gépezet. Így akik emiatt érvelnek a 'nemszerepléssel' önmagukkal mondanak ellent. Önreklámra sem nagyon meg egyáltalán mit? Olvassák 500 ezren a blogom? Ugyan... 

Kinek szóljon ez akkor? Az ember kíváncsi lény, fogyasztó. Érdekli mi veszi őt körül. A dark médiában való szereplése egy érdekesség számukra. Közhely, hogy a kereskedelmi tv-k búlvár műsorait zömében idős fogatlan háziasszonyok nézik. Cinikusok szemszögéből ugye haszontalan időtöltés ilyeneket 'szórakoztatni' (ijesztegetni) a kifestett fejünkkel a tv-ben. Én úgy látom ez ismeretterjesztés viszont, mely széleskörben mindenkinek szól(hat). Kár lenne egy kereskedelmi tv-t leírni, és őszintén rohadtúl unom már, mikor valakik a minőségre hivatkozva pocskondiázzák ezeket a csatornákat. Jó lenne eszmélni, ha senki nem nézné pl ezeket a tv-ket, nem is működnének, mivel reklámból fedezik magukat, amik mögött hatalmas nézettségi adatok állnak, ezeket a műsorokat kurvasokan nézik. Az másodlagos, hogy kik. (Világsztár együttesek is akkor dörzsölik a markuk ha tömött arénában lépnek fel, azt meg leszarják kikkel van tömve, csak teltház legyen. Mint ahogy a péket sem érdekli, hogy ki veszi meg a zsömléjét, hanem hogy sokan vegyék.) Mindennek a mércéje az eladhatóság. A kereskedelmi tv-ket sokan nézik - ergo eladható amit csinálnak. Ettől igaz, még nem biztos hogy jó is, de hatalmas célközönsége van.
Bár furcsán hangozhat, de még a legszutykabb búlvárlap is képes értékeket sugallni! Ha pedig ebben megadatik az abban való részvétel, akkor minimum felelősnek érzi magát az ember. Szar a műsor, igen? Változtasd meg!

Mi szükség akkor a dark szerepeltetésére? Némileg egy elfeledett szubkult lenne ez, ha nyilvánosság híján lenne. Az emberek így sem tudják hová tenni még most, és jódarabig valószínűleg nem is fogják még tudni. Egyszerűen az a célja, hogy bemutassa: A tv által sok olyan emberhez eljuthat ennek a stílusnak a híre, akik épp még nem döntöttek hová tartozásukról, és mondjuk adott esetben épp egy kurvajó kvalifitással rendelkező illetőről van szó. Pl mi lett volna ha Kurt Cobain, szülővárosában Aberdeen-ben beáll favágónak, (mint az ott élő minden egyes polgár), mert mondjuk nem jut el időben hozzá egy Black Sabbath kazetta, vagy mert nem látja az MTV-n Iggy Popot 1979-ben, és hatására nem kezd el zenélni (mert mondjuk Iggy úgy gondolta volna hogy "szerepelni kommersz dolog"). 
Az ilyen marketing-ellenes öntelt pojácák, akik szerint 'felesleges a szereplés', ebbe gondoljanak inkább bele... Érték közvetítésekről van szó, melyet aztán a célközönség saját érzései szerint dolgoz fel majd, és rendezi magában. Mi is inspirálunk - ha a magunk módján is csak. A dark szerepeltetése egy inspiratív dolog: valóban figyelemfelkeltésre is alapszik, ám csak külsőségekben (mint maga a stílus is jelen állásban idehaza), a külsőségek mögötti kiaknázatlan értékek pedig léteznek. Aki ebben a kérdésben csak addig jut, hogy "némár a kifestett gyereket a tévébe" az önmaga szerénységi bizonyítványát írja le.
Akad persze sok ilyen, nem is kell messzire menni. A média egy nyilvánosság lehetősége, mely által megismerszik az adott dolog. Nem úgy kell a tv-t sem elképzelni mint egy gonosz szörny, mely direkte torz képet sugall. Csúsztatások lehetnek bár, de a közvetlen felelős mindig az épp nyilatkozó ember, aki adott esetben értéket közvetít. Az érték relatív: Teljesen mindegy, hogy valaki Marilyn Manson, vagy Anton Lavey, esetleg egy kiállítás, vagy az én hatásomra kerülnek ide 'hozzánk'. Én már akkor elégedett vagyok, ha egy playback ugrabugrámmal rávettem egy tucat kölköt, hogy darker legyen majd. Miért? Mert pár év múlva majd velük fogok lógni, ők jönnek el a koncertjeimre, bulijaimra. De akkor pláne, ha több napos felkészüléssel véghez vitt interjúm után pár ember megismeri az egészet. Már akkor megérte. Ezért. (Az a fika pénz meg amiket ezért kapok, azzal meg senki se jöjjön, hogy ezért csinálom.)

Mire jó ez? Ha azt szeretnénk, hogy a dark-goth életben maradjon, mindig a vezetői kör újratermelésére van szükség: újabb tehetséges zenészekre, vagy képzőművészekre. Nem klónozó szaporító módon, inkább egymást inspirálva. A kultúrát ugyanis nem csak eldugott művészeti körök pincéjében lehet terjeszteni, igenis nem szégyen az, ha egy ilyen globális dolog által terjed, mint a tv. Engem sosem érdekelt ha rámsütötték a kommersz jelzőt, csak mert álltam már kint az ország legnagyobb showjában pl. Legyen akkor. Legalább nem éhen halok meg, mint a "nagy trú" pinceművészek, akiknek a nevét senki nem ismeri, senki nem hallott róluk. Mert az ilyenek csak önjelölt művészek, akiket csak szűk körök ismernek el, vagy épp senki... 

A dark médiában szerepeltetésének legfőbb közhasznú célja hát, hogy terjedjen, és sok művésznek akadjon meg a szeme, melyek aztán itt horgonyoznak le majd. Így is általános, hogy jelen pillanatban e kultúra/irányzat képviselői rétege túlnyomó részt 15-19 évig tart. (Érdemes elgondolkozni, hogy pont mint az Emonál kb...)   Efelett elvétve találni olyan magányos őrülteket csak, mint Linda, Christina Bin Laden, Cat, Corvus, Orcoo, vagy akár én, akik tényleg erre tették fel az életüket. Öröm lenne nézni viszont ha mégtöbb ilyen lenne. Ezt elfojtani pedig egy szándékos 'média-szilenciummal' kár lenne - így adott illetők meg sem ismerhetnék a stílust. És honnét a túróból ismerjék meg másként... Könyvtárból...? Manapság kénytelen kelletlen lenne már beismernie egyeseknek, hogy a mai generáció a tv-ből tanul életformákat. Már nincs az a régi világrend, mint egy generációval ezelőtt. Milyen egy átlag tini? Hazamegy, bevágja a táskát a sarokba, leül az internet elé, Msn barátokkal, háttérbe szól a tévé végig, este vacsora, utána megint gép. Én ne tudnám pont, milyenek? Ne tessék álszentkedni tuba-szakkörre és könyvtárba járó fiktív tinédzser generációkról, mert manapság ilyen már nem létezik, csak a most épp háborgó konzervatív olvasók megkeseredett álomképében. Nincs i-lyen ma-nap-ság!
És hamár ilyen a tényállás, ezzel a lehetőséggel igenis élni kell.
 

Nevelni kell az új generációt, pótolni kell őket. Közvetlen onnan ahonnét tanulnak. A tévén át.

Generation next ->