A telefonkábel tréfa

Húzzunk be egy telefonkábelt a lakásba. Nem tűnik túl gyenge feladatnak, mégis az. Egy meglévő készülék kihúzott dugójába belegyömöszölni (mióta öcsém barátnője New Yorkba költözött ki, és nem gyenge 140 ezer ft-os telefonszámlákat produkáltak, hajnali beszélgetésekkel, szüleim úgy döntöttek, most már aztán elég, és elrakták a telefont zsinórostúl.) De nemár! Én telefonálni akarok! Csak egyet. Ritkán kell, de akkor nagyon...

Vicc, van előfizetés, de készülék az nincs. Akinek meg nincs pénze, az ne is tudjon elérni. Vagy én ne őt. Nos gondoltam egyet, és egy telefon kábel után néztem. Ez nem volt olyan egyszerű feladat, révén oly kevésbé van most pénzem ilyesmikre, ráadásul készülékkel. 

No de. Node. Találtam egy ismerőst, aki 9-re lehozta nekem a cuccot, én pedig hazafelé tartottam vele épp, aztán mivel kilógott a táskámból, jól becsípte a busz ajtó.:xD (Rá volt tekerve a belső táska biztosítékomra, így szinte magammal rántott.) Élvezetes látvány lehetett a 8-as busz utazóközönségének, ahogy a "magyar Mansont" hátra rántja a busz, és úgy elesem, hogy még most is zsong a fejem. Bár röhögni senki sem mert.

Hazafelé megint elestem a zsinórban, az is csudás volt. Ekkor már olyan ideges lettem, hogy kilógattam a táskámból, és húztam magam után ezt a kb 20 méternyi drótot, úgy mint akinek a belei kilógnak kb. Jó, hogy nem ment rá épp egy autó, mert akkor mégegyet esek.
Idehaza érve, meg kiderült, hogy szar fajta zsinór, nem is jó a dugattyúba...
No de sebaj, legalább jókat estem, botlokoltam benne.

Komolyan azon vagyok, kimegyek most a kertbe és rátekerem egy fára dühből. És az lesz az én kis tele-fám. Amin tele-fánálok (muhahaha, nevetünk).
 

Adjatok egy telefont! Hadd telefonáljak rólatok! Lécci lécci!