Tartalmas napok farsangkor + szomszéd

Most keltem. Igen kérem, 21:30-kor, pedig igazából még beteg sem vagyok nagyon. Ez amolyan átmeneti lustaság - vagy tán a hétvégi farsangi összejövetelünk utórezgése. Ki tudja. Botrány persze van, szomszéd úrék még mindig magukból vannak ki kelve - mert elvégre szörnyűséges merénylet az emberiség ellen egy évben 1 darab házibulit tartani farsangkor. Húha. Remek. Én meg sosem szólok mikor autókat berregtet már hajnal 6-kor - révén autószerelő, de midegy. Az én nevem kuss, én csak ne bulizgassak itten. Úgy adva elő ezt anyáméknak persze, (hajnalban telefonon hívva őket őrjögve - külföndön voltak épp) mintha itt legalábbis valami heroinos buli lenne, ukrán maffiákkal egybevéve - Faszt: hallgattuk a zenét 7, azaz hét barátommal. Elnézést akkó szomszéd úr - kedvesen fogalmazott levelemre sem reagált Ön - hát rendben akkor. Én még bocsánatot is kértem pedig eme szörnyűséges galád bűnömért. Hát hiába, megint én vagyok a környék rossz fiúja.

Figyelem, most megdöbbentő képek következnek az "irdatlan nagy katasztrófális "30 emberes" maffia bulimról", igazi 'börtöntöltelék tömeggyilkos' ismerőseimmel:

A "szörnyüségek netovábbja": Midian, én + a "rengeteg csaj"

Az "orbitális sátáni házibuli": Én és Elvis  (Diskordia band basszerosa) 

"Rettenetes "50 fős" üvöltüzős orgia" résztvevői: Petya, Kriszti, Gege, Elvis, Midian, én, Chris + húhogyishivják

A borzalmak fokozása: Beszélgetés a szobámba (Gege + basszgitárosunk, Elvis)

Hát lényegében ennyi. Sajnálatos viszont, hogy szüleimnek éves óta jó szokása magasról leszarni saját fiai véleményét, és támadóik pártjára állni feltétel nélkül. Például ha egy zizzent szomszéd orditva hívja fel őket az éjszaka közepén a hülyeségeivel, nem velünk megbeszélni a dolgot, ááá neem, inkább jól őket bevédeni, meg flegmán mi ellenünk állni öcsémmel. Most is a jól bevált "Nem szólunk a Zsoltihoz" című versenyt tartanak. Ez már éves tradíció, eljátszották ezt annó iskolába baszogatáskor, illetve bárki általi tanári baszogatásról -  mindig mi voltunk a faszok, olyan hogy családi csordaszellem, sosem nagyon volt nálunk idehaza. Ezért is tartunk ott, ahol tartunk néha idehaza... Aztán meg jön a "miattad van ez is az is, te szar" szokásos rámfogása mindennek. Szóval most idehaza is "rossz fiú" vagyok. Atyagatya! Hogy de mennyire le nem szarom ezt.:xD  Elvégre a megszokás hatalma. 

Na majd jön még több kép is, + videó a zenekari próbáról (állítólag fasza lett, bár én még nem láttam) 

*