Az van, hogy...
Indítom az újévet egy amolyan 'ijesztegetéssel', már ki veszi annak, attól függ. Az van, hogy idén jóval kevesebbet fogok ezzel a bloggal itt foglalkozni, mint ennek előtte.
Nem, nem szűnik meg, végképp nem úgy, hogy az itt lévő anyag törlődik. Arról van szó csupán, túl sok időmet kötötte le, és tulajdonképp teljesmértékű hobbiszintre degradálódott vissza az egész már. Emlékezetes, tavaly májusban az utolsó két reklámszponzor, egy próbaterem, és egy vendégoldal is visszalépett, és ezzel gyakorlatilag teljesen ingyen csináltam. (2009 felé voltak időszakok, mikor 25-30 ezer ft is összegyűlt pedig havonta, az volt a csúcs) Nem is a profit az elsődleges dolog, egyszerűen így hozza az élet.
Nem vagyok egy újévi fogadalmis, de sok dolgot másként szeretnék idén, mint tavaly. 2010 hirtelen elmúlása talán amiatt is lehetett, hogy gyakorta a mátrixos Neo szintjén ücsörögtem estéktől hajnalokig itt a gép előtt, tallózva mindenfélét, gyűjtögetve anyagokat, erről is arról is. Jó is volt, szerettem csinálni, nem volt ez okvetlen szar, csak belefáradtam ebbe.
Szerintem sokat elárul a következő kép, mennyit is ültem gép előtt: A 2 hónapja kapott elvben 'vadiúj' IKEA eredeti bőrfotelem ülőrésze így kikopott ennyi idő alatt (pedig nem ratyi műbőrből van) :
Az alábbi képen pedig a Hoze.blog "műhelye" úgymond, irodája:
Aztmondják, egy sikeres blog átlagélettartama: 2 év. Sok példa volt erre az életben. Ott volt a Tomcat vezette Bombagyár, másfél éven át az ország legolvasottabb közösségi blogja volt, napi 20 ezer olvasói számlálóval. Aztán tudván ők is ezt az lecsengési aranyszabályt, a csúcson leoffolták. De sok más egyébb egykori siker-blogot is sorolhatnék, amiket csak azért nem most, mert azóta vagy már be is szüntették őket üzemeltetőik, vagy (mivel már lecsengtek), eleve senkinek semmit sem mondana most a nevük.
Az olvasói tábor idővel változik, teljesen átalakul. Itt is totál cserélődött a nép ezalatt az idő alatt, abban is biztos vagyok. Számos kommentelőt pl már nem is látni, számos új meg jött, aztán idővel azok is elmennek. Ilyen ez a blog élet. Lehet sikerest csinálni, meg jót és jól írni, - de idővel minden lecseng.
Ez a blog másfél hónap múlva lesz 3 éves pedig. Egyébként jelenleg már "csupán" 1600 - 2000 napi olvasottságú ez a blog, - jelentős zökkenése volt valamiért 2010 november-december tájékán. (Nem kétlem, azért mert eggggészvéltlen pont akkor hagytam abba a "botrány-darkos tévébácsi" szerepet, és így már nem volt olyan balhés, meg pukkasztó jellege az egész blognak).
Ebből is lemérhető sokminden: Hogy van aki csak a "kisminkelt platformos Hozé" írásokat szerette, a "polgári és egyben igazi Hozé" írásait már nem. És ez nem szakmai kudarc, egyszerűen tények. Mint ahogy Pákó sem lenne érdekes például, ha könyvelőként dolgozna egy irodaházban, csak így hogy majomparádét csinál önmagából.
Továbbá lemérhető újfent, hogy igen, magyarországon ilyen ingerszegény az elvárás, illetve ettől szórakoztató valami, hogy ott lapul mögötte valami cinkes botrányszerűség. Ezért népszerű a Való Világ, ezért népszerű a GYőzike show, és ezért volt talán az én blogomnak is 4, időnként pedig 5 ezres napi olvasottsága.
Ez van.
Szeretek írni - de nem ennyit, és pláne nem hiába. Jó dolog ha hátbaveregetnek, hogy "jól írsz, fater", jó dolog volt az is mikor olykor felismertek, és baráti hangon pár szavakban mondták, hogy jót nevettek a Munkaügyi központ lejárató cikken, és mennyire eltaláltam - jól eső érzések.
De ilyen szinten mégsem éri meg ezzel foglalatoskodni. Egyszónak is száz a vége: idén heti 2-3 post lesz esedékes mostantól, időnként kevesebb akár. Nos ez a lényege. Épp elég más dolog is van az életben mindezen kívűl.
A cenzúrával és brutális bírságokkal egyenlő, és frissen megszavazott médiatörvény, mely mostmár kétségtelen, IGEN, A BLOGOKRA IS VONATKOZIK, pedig végképp habot tett a tortára. Elvégre ismeretes e blog odamondogatós stílusa, aztán persze kinek van majd kedve ízletes 100-300 ezres bírságokat fizetni majd egyes pikantérikus cikkekért utólag. Hát ez a médiatörvény hozadéka e részre: Nem én vagyok az egyetlen komolyabban foglalkozó blogger, aki nemhogy kevesebbet ír mostantól, de akadnak akik végleg letették a klaviatúrát...
Hát ennyi lett volna a lényeg, és amolyan elfuserált újévi olvasó-köszöntő.
Köszönjük figyelmüket, csókolom.
Utolsó kommentek