Két nap Délegyházán
Modellfotók sóderbányában

Egyenlőre még várni kell ezzel a képekkel, melyeket 2 napon át csináltunk most. Így jöjjék a sztori, hogy is volt. Élményfürdő szavakban ugye. 

Az ötlet még korábban született, hogy csináljunk fotósorozatot sóderbányában. Nekem az elejétől fogva tetszett, örülök is, hogy részese lehettem. Lényeg, hogy vasárnaptól tegnapig megállás nélkül készítettünk minőségi fotókat, minőségi fotóssal (Csukás Tibor), a Minőségi Kő Bt.telephelyén. E fantáziadús név mögött egy délegyházai sóderbánya telephely van, egy pedig meglehetősen ipari zóna, ahová nem mindenki léphet csak úgy be. Tibi már rengetegszer csinált ott mindenféle sorozatot, így neki szabad bejárása van, ezáltal nekünk is az volt - köszönet neki.

Vasárnapot kicsit elcsúsztattuk, Pesttől 1 óra oda az út Délegyházára, így a késői találka miatt csal 3 felé álltunk neki. Megérkezve rögtön  3 kutya őrjöngött az autó körül, de aztán kiderült, egész békések. Tibi tisztázta a helyi őrrel, hogy kik is vagyunk, miért jöttünk, meghogy nem kell majd beszarni a fegyverektől (géppuska, pisztoly, 4 szamurálykard, adóvevők), ha ilyen alakokat lát, akkor nem terror támadás van készülőben a bánya ellen, csak modell sorozat.:xD  

Node maga a HELY...!^^ A hely egy igazi holdbéli indusztriális táj, félig sivatagi jelleggel. Kb így tudnám leírni. Neten nem sok kép van róla, ez a kettő ami érdemesre méltó, KLATTY, és KLITTY. Árnyék egy tenyérnyi sincs egy ilyen helyen, tűző napon a nyár közepén meg képzelni lehet hogy jár az ember, pláne dárkos cuccban. Leégtünk. Főleg én, főleg a kezem, és főleg jó hülye alakban, mivel volt rajtam mindenféle kiegészítő. Dóri is hülye alakban égett le mondjuk.:xD Nehéz meló az ilyen, és veszélyes is ezen a terepen! Eleve egy 15 méteres sóder vagy kőhegyet megmászni nehéz, nem is beszélve hogy magastalpú platformmal ez micsoda élmény - és fokozva a rakásnyi kellékekkel, amik igen nehezek! Szó szerint izzasztó meló volt. Figyelni kellett hová és hogy lépünk a tűző napon, plussz hogy a géppuska meg pisztolyokba homok ne menjen, és hogy a szamurájkardokban se essen kár (karcolás, meg ilyenek), mindeközben, hogy ugyanakkor minden renben legyen, smink (a 600 fokban), haj (a 200 km/h szélbe a domb tetején), a ruhánk ne porosodjon be (homokdombok közepén...), nomeg, hogy pofára ne essünk, pláne ne bele a borotvaéles pengékbe... Koncentratív meló, én mondom. Mindez hosszú bőrkabátban olykor, árnyék nélkül. Úgysem tudnám szavakban lelőni a poént milyen képek lettek.

Lényegében első napon inkább volt terepszemlés fotózás, bár ott is igen remek képek készültek. Első nap amolyan "millitary Manson" jellegü lett, kicsit elcsesztem az öltözéket... Dóri pedig Tomb Rider feelingű harcoscsajszi effekt volt, hosszú bőrkabátban, ezernyi kiegészítővel, gépsor mellett, domb tetején, daráló mellett, meg a franc tudja miféle indusztriál komplexumok mellett.

Második nap korábban keltünk, így az volt a mindent bele nap. 7 óra fotózás egyhuzamba, a tűző napon. Kialakítottunk azért egy amolyan bázis "backstaget", napernyővel, 3 rendezői kis-székkel, vízzel, kávéval, kellékes tárolóval az autó mellett. Videó is készült itt. Eztán munkába állás, itt már én is katonai jellegű öltözékben voltam, Dóri pedig inkább visszafogott harcosként, inkább amazonként volt. Szünetet is tartottunk, ekkor a helyi bányatóban csobbantunk, ami szokás szerint úgy mélyült, mint a világválság.:xD Jó hideg is volt, pöcsmeresztően. Eztán jött a neheze, vissza a fekete cuccokba, és ki a tűző napra dombot mászni. 
 

Nos így  zajlott le kb a sorozat. Rendesen ki lehet tikkadni ilyen környezetben. Én aztmondom megérte - utána megnéztünk gyorsban Tibi laptopjáról a képeket, és tengernyi jó kép lett. Nem győzök majd feltenni ide róla, valószínű egy 50 méteres post lesz majd. Várni kell rá, az a lényeg, de jön majd. Szavakban ez nemtudom mennyire jött át. Nekünk egy hatalmas élmény volt.
 

Csukás Tibornak pedig köszönet a sorozatért.

*